Tegnap -majd egy év után végre újra- J.-hez voltunk hivatalosak Mikulás-buliba. Tavaly is voltunk, és akkor is nagyon jó volt, de idén Sári természetesen sokkal jobban várta a Télapót. Megtanulta a "Hull a pelyhes" c. dalt, és el is akarta énekelni a Mikulásnak. Röhögtünk sokat, mert Cs. természetesen össze-vissza tanította neki, és Sári vette a poént, és kacarászva "télanyót" énekelt télapó helyett, "van zsákomban minden ló"-t, ésatöbbi hülyeséget, amivel az apja heccelte. Amikor pedig kérdeztem, hogy énekel-e majd a Mikulásnak, Cs. lehordott, hogy mit stresszelem a gyereket, majd biztos félni fog a télapótól, ahogy ő is félt kiskorában. Aztán nem így lett.

J.-éknél Sári gondolkodás nélkül rávetette magát a játékokra, meg a csipszre, mert ilyet itthon ritkán lát. Amikor aztán megjött a pirosruhás, Sári kb. fél centire állt tőle, és amikor megkérdezte, hogy ki akar énekelni neki, ugyan leszegett fejjel, de elkezdte a dalt. Szegénykém elég halkan énekelt, meg nagy volt a zaj is, úgyhogy a Mikulás nem hallotta, hogy ő már majdnem az egész dalt elénekelte, és amikor a többiek is belekezdtek, Sári igencsak meglepődött. Sebaj, elénekelte velük is, de azt már nem bírta kivárni, hogy a többi dalt is befejezzék, hanem odasomfordált a Télapó zsákjához, és kutakodni kezdett benne. Derült is mindenki, mintha szegény gyerek sosem kapna ajándékot, pedig az elmúlt pár napban aztán tényleg dőzsi volt: adventi naptár, a Mama télapója, és egyéb apróságok tekintetében. Persze a Mikulás jó fej volt, mert gyorsan előszedte Sári ajándékát, aki nagy büszkén hozta nekem a zacskót. Egy nagyítót kapott, mert mostanában állandóan nyomoz.

A buli jól telt, csak sajnos J.-vel kevesett tudtunk beszélgetni. Nem baj, bepótoljuk még idén. Hazafelé megálltunk egy gyorsétteremben, amit Sári imád - igen, egészségesen neveljük a gyereket... végül elaludt a kocsiban, de így legalább nem hallgattuk meg ezerszer, hogy ki akar szállni...