Hétvégén E.-nél és M.-nél (aki igazából H.) voltunk látogatóban, ui. novemberben megszületett kislányuk, Anna. Szombat délelőtt elmentünk ajándékot választani neki, és mivel Sári előtte valami tengeri állatos rajzfilmet nézett, mindenáron polipot (csörgő polipot) kellett szereznünk. Szerencsére a Tescoban volt kétféle polip is, egy színes és rohadt drága, meg egy olcsóbb, nem túl színes darab. Csórók vagyunk, úgyhogy a pici Anna az olcsóbbat kapta.

Egyrészt azt hittem, hogy Sári majd nem akarja odaadni a babának az ajándékot, aztán meg azt, hogy majd nem érdekli a pici. De szerencsére egyik sem jött be. Nagyon is tetszett neki a kisbaba, különösen, amikor kiderült, hogy a polip rázására abbahagyja a sírást. Innentől kezdve szegénykém, hacsak megnyekkent, Sári már szaladt is oda, és rázta neki a polipot, kb. 2 centire a szemétől. Mivel emlékszem, engem mennyire idegesített az efajta tolakodás, amikor Sári volt kicsi, így sejtettem, hogy E. sem rajong érte (bár Annát láthatóan nem zavarta), úgyhogy folyton leállítottam a gyereket.

Sári a névnapjára rózsaszín babakádat kapott, és tegnap egész este azzal játszott. Nagyon aranyos volt, ahogy pelusozta, biliztette a babákat, bár az is vicces volt, amilyen durván nyúlt a játékokhoz. Remélem, a majdani tesó finomabb kezekbe kerül már.

Mindenesetre ez bebizonyította, hogy Sári már biztosan megérett egy kistesóra. Kérdés, hogy én megértem-e?