Sári szerelmes. Barnusba, a bölcsis társába. Azt mondja ma reggel:

-Remélem, Barnus lesz ma a bölcsiben. Ő a szívem. Én meg a Barnus szíve vagyok.

De a múltkor bajban volt, mert a volt kolléganőm kisfiával, T.-vel játszott, akit szintén nagyon kedvel. Amikor sétáltunk, meg akarta fogni T. kezét, de ő egy idő után elhúzta. Sári pedig nyafogott, amiért így kikosarazták. Kérdeztem tőle, hogy elmeséli-e a Barnusnak, hogy milyen jót játszott T-vel, de azt felelte:

-Inkább nem mondom meg a Barnusnak.

Egyébként a kedvencem az, ahogy a „Fognyűvő manótól” fél. Mármint, nem örülök, hogy sikerült beparáztatnom, de így legalább jól megmoshatom a fogát. Meséltem neki ugyanis, hogy a Fognyűvő manó bemászik a szájába, és kifúrja a fogát, ha nem mossuk meg rendesen. Azóta esténként eltakarja a száját, hogy a manó nehogy bemászhasson. És nyafog, hogy mossuk már meg. A múltkor pedig, amikor valamit rosszalkodott, rászóltam, hogy ha nem hagyja abba, akkor nem mosunk fogat. Hatott…