Na az ilyeneket hogyan védi az ember ki? Persze tudom én, hogy farkastörvények, meg edzeni kell a gyereket, de szerintem ha én lettem volna ott, nem anyu, akkor az a két kis porbafingó biztos nem távozik vigyorogva… (na jó, ezt nyilván az első indulat mondatja velem, adott helyen és időben valószínűleg köpni-nyelni nem tudtam volna…)

Szóval Sárinak két barátja (szerelme?) van a bölcsiben: a korábban már sokat emlegetett Barnus, és a szép szőke herceg, Bencus. B2 amúgy elválaszthatatlan cimbik, amennyire a dadusoktól tudom, férfibarátságukba csak a remegő pillájú Sári kavar be – hol ez fogja meg a kezét, hol az – ahogy én gondolom, a lányom valószínűleg kiharcolja ezeket a fizikai kontaktusokat. Volt már korábban is kisebb nézeteltérés, no de tegnap, mikor anyu odaért Sáriért a bölcsibe, a két büdöskölök kórusba kiabálták, hogy ők nem is barátai a Sárinak, és nem is szeretik a Sárit. Szegény manó szája pedig minden mondatnál lejjebb és lejebb görbült… Anyu hiába csitítgatta a fiúkat, azok nagyon határozottan és vagányul folytatták a „szidalmazást”, mígnem Sári persze elsírta magát. Egy kislány odament vigasztalni, meg persze Anyu is próbálta felvidítani, de végül csak akkor nyugodott meg, amikor az eset után Barnus odament, és megsimogatta. Sárinak végig magyarázta a nagyanyja, hogy milyen buták ezek a fiúk, és végül sikerült úgy fordítania a történteket, mintha a srácok csak hülyéskedtek volna, amit szerintem a kismanó a végén már –tétován ugyan, de- elhitt.

Gondolom, az ilyenek miatt nem akar mostanában egyáltalán bölcsibe menni. Kíváncsi vagyok a mai nap történéseire, mert a reggel nem volt túl ígéretes. És emiatt is várom már az ovit, persze, nem tudom, ott miért lenne jobb.