Vicces, hogy míg Sári nevét rögtön tudtuk, és amint kiderült, hogy Sári, utána következetesen így is neveztük, ennek a mostani babának egyszerűen nem akartunk nevet találni. Jó persze, időnk még van sok, de nekem valahogy olyan fura volt állandóan „babának”, meg –Sári kedvéért- „picibabának”, „tesónak” meg hasonlóknak hívni. Ha nincs neve, talán nem is létezik… Emiatt is forszíroztam Cs.-nél, hogy döntsük már a kilétét illetően. Írtam is egy viszonylag hosszú listát, de az az igazság, hogy olyan egyszerű és jól csengő nevet, mint a [Vezetéknév] Sára ne találtam. Persze, voltak favoritok (Kata, Csenge, Villő, Zsuzsa), meg én rábólintottam volna néhány különlegesebb, idegen hangzású névre is (annak ellenére, hogy egy Sára nevű mellé hülyén nézne ki az Eufrozina) – mint pl. Alíz, Mirka (vagy Mira), Véda – de az abszolút kedvencem amúgy az Eszter volt.

Sárival akárhányszor beszélgettünk a nevekről, mindig kiderült, hogy neki is az Eszter tetszik, de Cs. annyira nem volt oda érte. Nem a névvel volt gond, hanem azzal, hogy szűkebb ismeretségünkben legalább 5-6 Eszter van, mivel az én gyerekkoromban ez igazán gyakori név volt. Mondjuk, manapság már inkább Zselykékkel van tele az ovi…

Szóval Sárival a minap ismét a nevek kerültek szóba, és közölte, hogy a kistesó Eszter lesz, és pont. Mondom neki, hogy apának nem tetszik annyira ez a név.

-Nem baj, majd én megbeszélem Apával, hogy Eszter legyen a picibaba, Te pedig addig főzhetsz egy kávét. (Mint az Annapetigergőben).

Hát, egészen tegnapig ebben is maradtunk, amikor is újra elővettem a listámat (kb. 25 névvel), és mondtam Cs.-nek, hogy ebből most egy top5-t csinálunk. Fennmaradtak közül természetesen kiválasztottuk az Esztert, úgyhogy úgy néz ki, hogy egy jól becézhető, ellenben szuperül csúfolható, egyszerű, de kedves nevet sikerült találnunk így majdnem félidőre.

Nekünk tetszik.