Engem meg időközben megszállt a fészekrakó-ösztön, ui. a szilveszteri buli kapcsán (még a kórházasdi előtt) nekiálltam Renátát sütni (amit Cs. kért). Én még életemben nem láttam ilyen süteményt, azt sem tudtam, hogy kell kinéznie, nem hogy hogyan kell elkészíteni, de szerencsére segítségemre volt egy a sógornőm által lediktált recept, amit Cs. vetett papírra, és így kezdődött: Renáta - haminyami.

Azért írom ide le, hogy meg legyen, de amúgy finom is, ki lehet próbálni.

Hozzávalók:

• 6 tojás
• Cukor
• 4 kanál liszt
• 200 g kókuszreszelék
• 100 g csokoládé
• 2 dl tej
• 1 kocka margarin

A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét habosra verjük, majd hozzáadunk 12 kanál cukrot, 2 kanál lisztet és 180 g kókuszreszeléket. Ezekkel összekeverjük (tészta állagúra), és sütőpapírral kibélelt sütőben vékonyan kiterítve 180 fokon kb. 15-20 percig sütjük.

Közben elkészítjük a krémet: a tojássárgáját és a 6 kiskanál cukrot elkeverünk, míg szép világossárga nem lesz. A 2 dl tejet és a 2 kanál lisztet elkeverjük, majd hozzáadjuk a tojáshoz. Gőz fölött melegítjük, beletörjük a csokoládét és sűrűre főzzük. Mikor a keverék langyos lesz, hozzáadjuk a margarint, és simára keverjük. Ha a tészta kihűlt, felkenjük rá vastagon a csokoládét, és a kókusszal megszórjuk.

Ennyi. Nem tűnt olyan bonyolultnak, de mivel nálunk -ha főznék véletlenül- hirtelen mindenkinek a konyhában akad dolga - következésképpen úgy érzi, hogy beleszólhat a sütésembe, így most is már az előkészületeknél sikerült felhúzni azzal, hogy ne ebbe hanem abba a tálba törd a tojást, úgyhogy a receptet rögtön az első mondatnál rontottam el, és nem vertem fel a fehérjét, mielőtt a cukrot, lisztet, stb hozzáadtam volna. Erre persze már csak a tésztává keverésnél jöttem rá, ui. a dolog sehogy sem akart összeállni, de végül is még 2 tojás feltörésével megmentettem a dolgot. Emiatt viszont kicsit tömény lett a tészta, ellenben sok és híg a krém, viszont kreativitásom határtalan, mert gondoltam, ha sütök még egy réteg piskótát alulra, akkor egyfelől duplán kenhetem a krémet, másfelől nem lesz olyan tömény a kókuszos réteg sem. Úgyhogy a végeredmény némileg manipulált Renáta lett, de azért nem volt olyan rossz (ennek ugyan ellent mond, hogy még mindig egy doboznyi van belőle, de ez annak tudható be, hogy a bulira É. egy sokkal finomabb süteményt hozott, és mindenki - én is- inkább azt ettünk).