Ma 3 hete, hogy Eszter elment. Nem törődünk a dátumokkal, de mégis.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Megnéztem az Eszter név jelentését. Azt jelenti: csillag. Sári mindig azt mondja, hogy három gyereke lesz: Angyal, Csillag és Péter. Németül a babákat, gyerekeket, akik meghaltak, "Sternkinder"-nek (csillag gyerekeknek) nevezik. Ha ezt előbb tudom, vajon ezt a nevet adom-e a kislányomnak?

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nem volt egyetlen terhességi csíkom sem a hasamon, a linea nigra is elég későn jelent meg, akkor viszont a köldököm fölé nőtt. Még most is megvan. Épp a szívemig ér.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tegnap elfelejtettem felhívni az orvost a szövettan eredményekért. Ő nem felejtette el, de még mindig nincs eredmény.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Párizsba megyünk áprilisban. Jegyek lefoglalva, kifizetve. Szálláskeresés folyamatban. A Szajna-parton fogok sétálni...

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Valaki mondja már meg, meddig tart ez az egész? Ha megmondják - akármilyen hosszú idő is - kibírom, mert tudom, hogy vége lesz. De mikor lesz már vége? Mikor csillapodik ez a hiány? Mikor?

 

Szerző: anna_over_the_moon  2012.01.26. 12:54 1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sarikittyom.blog.hu/api/trackback/id/tr334580470

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

meme 2012.01.26. 15:03:46

Kedves Anna, tudom, milyen érzés. Mi 2010 augusztusában vesztettük el kislányunkat a 36. héten. Én is ugyanezt a kérdést tettem fel: meddig tart? Hogy kibírom, csak tudjam, meddig! Az űr mindig ott lesz, de tulajdonképp rajtunk múlik, mennyi ideig merülünk alá a pokolban. Valamennyi idő mindenképp kell, nekem fél év volt, aztán kezdett fokozatosan jobb lenni. Valaki egy jó mondatot mondott: "a kislányod majd fokozatosan visszaad téged az életnek", ez valamennyire tükrözi, hogy nekünk ugyanígy itt kell élnünk, ezzel a hiánnyal. Erőt kívánok, és türelmet, magadhoz:(
süti beállítások módosítása