Tegnap voltam 6 hetes kontrollon. Elvileg minden rendben a sebemmel, a méhszájammal, stb. Az orvos mindenféle vizsgálatokat írt elő, ma egész délelőtt a beutalókat intéztem (a szülészeten, egy élmény volt). Lesz teljes vérkép, máj és vesefunkcióval, vércukor, hormonszint, és meddőségi vizsgálatok. Nem hiszem, hogy ezeknek bármi köze lenne a történtekhez, de egy próbát megér. Eredmény hónapok múlva várható csak.

Az orvos szerint akármikor terhes lehetek újra. Nem kell semmit várni, ha nem akarok. (Persze, még nem vagyok rá kész, nem is tudom, mikor leszek újra). Mondjuk, a gyerekhez szexelni is kellene, meg azért menstruálni sem ártana, és ezek közül még egyiket sem pipáltam ki.

Annak, akinek ennyi császármetszése volt, a neten mindenhol minimum 1 év várakozást javasolnak. Rákérdeztem, de az orvosom szerint mivel úgyis császár lesz a 3. is, amit biztosan elvégeznek még a 38. hét előtt, így nincs jelentősége a várakozási időnek. Még egy gyerekem sem maradt bennem 38 hétig! Azt felelte, hogy a következő sem fog, valószínűleg hamarabb megműtenének. A következő terhesség során egyébként is mindenféle támogató kezelést megadnak, főleg, ha addig nem lesznek eredményei a vizsgálatoknak, mert akkor úgy kezelik, mintha pozitívak lettek volna. Vagyis kapok majd hormonpótlást, véralvadásgátlót. A 20. héttől kiírnak, és a 32-33. héttől kórház. És kapok kölcsön otthoni szívhang hallgatót.

Boncolási eredmény még mindig nincs, mert a szövettan még nem kész. Ennek az az oka, hogy a patológián kóros orvoshiánnyal küszködnek, ui. a patológus orvosok léptek le először külföldre. Ott nincs hálapénz, ugye. Azért a részleges jegyzőkönyvet megkaptam. Egy kukkot sem értettem belőle, de az orvos szerint nincs benne semmi kórosra utaló eltérés. A halál oka hypoxia, ami oxigénhiányt jelent. De hogy azt mi okozta, azt nem tudni.

Az kiderült belőle, hogy Eszter (akit csak úgy neveznek a leletek, hogy [vezetéknév] Halott Leány) 47 cm és 2120 g volt. A köldökzsinór sem volt annyira rövid (38 cm), mint korábban gondolták.

A hetem orvoshoz járkálással telik. Holnap megyek pszichológushoz, nem tudom, van-e értelme, mindenesetre egy próbát megér. Közben járok egy dokihoz, aki belgyógyász, de akkupunktúrával is foglalkozik - talán sikerül a refluxomat kicsit rendbe szednie. Szerinte a stresszoldással van a gond, mindent nagyon magamban tartok. Azt a feladatot adta, hogy minden nap írjam fel egy papírra azokat a dolgokat, amik idegesítenek, vagy amin rágódom, és égessem el. Már tegnap elkezdtem volna, de elmaradt. Valahogy nem volt hozzá erőm... hát, ez is jól indul.