Sári újabban Maminak hív. Nem tudom, honnan vette, tőlem biztos nem hallotta, mert én nem annyira csípem ezt az „angolos” mamikázást. De ha így hív, hát így hív. A szépséghibája csak az a dolognak, hogy nem csak nekem mondja ezt, hanem a nagyanyjának, meg a keresztanyjának is… Így honnan tudjam, kit hív éppen?

Anyák napjára ezt a verset szavalta el nekem – hosszas unszolás után, mert úgy látszik, szereplés tárgyában az apjára ütött.

Móra Ferenc
Anyának

Álmomban az éjszaka
aranykertben jártam.
Aranykertben aranyfán
aranyrigót láttam.
Aranyrigó énekét
a szívembe zártam.
Ahány levél lengedez
szélringatta ágon,
ahány harmatcsepp ragyog
fűszálon, virágon
Édesanyám, fejedre
annyi áldás szálljon.

Az oviban – nem is értem – nem volt anyák napi ünnepség. Mondjuk, Sári amúgy is beteg volt (fülgyulladás), de basszus, a március 15-t, amit egy 4éves nyilván nagyon megért, meg bírták ünnepelni, egy olyan kedves ünnepet, mint az Anyák napját, nem. Pedig kedvem lett volna meghatódva bőgni, de nem…

Egyébként idén a mi anyák napunkra esett az „International Bereaved Mother’s Day”, amit talán úgy lehetne fordítani, hogy a Gyermeküket Elvesztő Édesanyák Napja. Hát igen – rólunk gyakran elfelejtkezik a világ…