Tegnap a játszótéren természetesen a világ legcserfesebb terhes anyukájába futottam bele, és mivel a fia Sárival együtt a kosárhintához ragadt, így esélyem sem volt kitérni a beszélgetés elől. De „jó fej” voltam, mert bármennyire erőlködött, nem kérdeztem rá a terhességére. Egy idő után nem bírta tovább, és megkérdezte, hogy nálunk van-e testvér (rávezető szöveg, hogy kérdezzek már róla is). Mit mondhattam volna? Nem, nem és nem fogok egy kismamának, akit remélhetőleg a büdös életben többet nem látok majd a legbelsőbb fájdalmamról mesélni. Nem akarom sem sokkolni, sem beparáztatni, de legfőképp a „hál’ istennek nem velem történt meg” – féle semmitmondó sajnálkozásra nincs szükségem. Így hát azt mondtam, hogy nincs testvér. Ezzel végül is nem hazudtam, de persze ettől még úgy éreztem, hogy megtagadtam Esztert.

Cserébe, vezeklésként éjjel jól begörcsölt a gyomrom, de persze lehet, hogy ennek inkább az esti csokifagyi volt az oka.

Szerző: anna_over_the_moon  2012.06.07. 09:08 2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sarikittyom.blog.hu/api/trackback/id/tr504580530

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_127886 2012.06.07. 11:37:58

nem tagadtad meg. jogod van nem kiteregetni a fájdalmadat bárkinek. szerintem Eszter sem róná fel neked.

kicsinap 2012.06.07. 20:35:27

Ilyenbe még ezerbe belefogsz futni, sajnos... Én egyszer nagyon belezavarodtam a fodrásznál, amikor a harmadik gyerekemre megkérdezték, hogy ő-e a legkisebb... És hős vagy, amúgy is, mi egyáltalán nem járunk játszótérre, igaz ilyenkor amúgy is ezer fok van ott, és kertes házban lakunk, van saját játszóterünk. Inkább ide hívunk át barátokat.
süti beállítások módosítása