Breaking news: július 2-n vonulhatok a kórházba epekő-műtétre. Felpörögtek az események így délelőtt, a telefon után, ugyanis ez már csak 1,5 hét, és addig 1-2 vizsgálatra még el kell mennem. 3-n műtenek, és azt ígérték, csütörtökön már mehetek is haza. Nem nagy ügy, és Sári azon a héten pont nyaral a nenánál, így talán őt sem fogja a kórház olyan rosszul érinteni (mert a terhességem óta ezt nem nagyon szereti – hát mit mondjak, kicsim, én sem).

Szóval újra kórház, épp 6 hónappal azután, hogy alkalmam volt a vendégszeretetüket élvezni. Nehéz volt, nehéz lesz, de remélem, tényleg jobban leszek a műtét után.

Vajon egyúttal nem kérhetnék egy új szívet is? Olyat, amibe egy kicsit kevesebb bánat szorult…

„Jaj szívem milyen sovány vagy, annyi részed mind azt kívánja
2 kamrádban megannyi más van
miért pont ezt az életet vágytad?
Miért pont ezt kívántad?”