Korábban sokat keseregtem amiatt, hogy Sári kissé antiszociális. Nos, jelentem, szerintem a téma megoldódott magától, amihez nem a nevelésnek, hanem egyszerűen az érésnek van köze.

Sári oviba kerüléskor 3 és fél éves volt, elvileg „közösség érett”. Beraktuk egy olyan csoportba, ahol 3-5 éves kor között voltak a gyerekek, nagy részük ráadásul már egy éve oda járt, így összeszokott társaság közé került az én szociális kapcsolatokban meglehetősen hendikepes kislányom. Ugye ahol nincs (élő) testvér otthon, ott azért tanulni kell a gyerekek közti viselkedésformákat… Erre rátett még egy lapáttal, hogy Sári elég sajátosan beszél, amit ugyan mi 95%-ban megértünk (és ami szintén sokat javult az elmúlt egy évben), de a gyerekek (óvónők) nem biztos, hogy ilyen arányban átmennek a teszten.

Szóval adott volt egy –mondhatni- társasághoz nem szokott, selypítő és raccsoló Sári, és egy 25 fős, nála leginkább idősebbekből álló, összeszokott társaság. Szegénykém tényleg kereste a helyét, próbálkozott rendületlenül, de vagy elhajtották, vagy veszekedtek azon, hogy mit játszanak (mert persze Sári nem tudott alkalmazkodni), vagy egyszerűen csak kihagyták a dolgokból. A leg szívszorítóbb történet az volt, amikor Sári bújócskázott a „többiekkel”, és örömmel újságolta, hogy őt senki sem találta meg! Ekkor már komolyan kezdtem aggódni, főleg, mert Sári nem szeretett oviba járni. Jobb napokon is csak azt mesélte, hogy egyedül játszott ezzel-azzal, és az milyen jó volt. Persze, próbálkoztunk mindenfélével, a szülinapjára is meghívtuk, akit szeretett volna (persze, soha nem hívtak vissza!), ill. arra a szörnyű kertipartira is elmentünk, de semmi eredmény.

Aztán elkezdtük gyűjteni a sikerélményeket. K. kislányával, R.-rel pl. rendkívül jól érezte magát a kisasszony, a nyaraláson is tobzódott a gyerektársaságban, és meglátásom szerint ezekben az esetekben valóban együtt, közösen játszottak. Aztán meg, ha valahova megyünk, és 5 méteres körzetbe kerül egy hasonló korú gyerek, akkor Sári rögtön megy, ismerkedik, beszélget. A minap pl. a városban ismerkedett meg egy kislánnyal, akivel rögtön megtalálták a közös hangot, és a végén már bújócskáztak, fogócskáztak, tündéreset játszottak. Szerintem vagy fél órát elvoltak ott, ha nem szólok, hogy mennünk kell, még most is ott futkosnának.

Az ovi is elkezdődött a héten. Sári ugye már középsős, amire marha büszke. Én kicsit megijedtem kedden, mert összevonták a csoportokat, és vadidegen óvónő volt ügyeletben, ráadásul Sári volt a legelső, de nem okozott neki ez gondot. Azzal fogadott, hogy nagyon jó volt az oviban, és nagyon jó dolog középsősnek lenni.

Ja, és még egy pozitív fejleményről be tudok számolni vele kapcsolatban: Sári rajzol. Nem firkál, rajzol. Virágot, lovat (van négy lába, feje, farka), napocskát, hajót. A múltkor egy 3 m-es papírra rajzolt egy „vitorlás virágot, ami húz egy hajót, amiben rekeszek vannak. Az első 3 rekeszben lovak (lerajzolva, rendesen), a többiben is lovak vannak, csak azok láthatatlanok.”

Úgyhogy nem lesz itt semmi gond, kérem szépem, de azért lekopogom, biztos, ami sicher.