Hát nem tudom, mit csináljak. Ma is volt Sári úszni, és Cs.-t be szoktam küldeni hajat szárítani (legalább kicsit benyaljuk magunkat az oviban…). Amikor odaért, Sári épp egyedül játszott a medencében, és amikor végeztek az öltözéssel, és mindenkinek párban kellett állni a buszhoz, Sári akkor is magányoskodott, mert senki nem akarta megfogni a kezét.

Anyu is sokszor mondta, hogy Sári mindig egyedül játszik, amikor megy érte, és reggel is, általában nem a többi gyerek közé megy be, hanem egyedül kezd valami játékba. Korábban már azt hittem, elmúlt a dolog, de úgy tűnik, a magányossága még mindig gond.

Egyszer az óvónő azt mondta, hogy azért van, mert nem értik a gyerekek, amit beszél. Megvizsgálta Sárit a logopédus, és igazolta, hogy sok hangot téveszt (bár azokat konzekvensen, tehát a nyelvrendszere rendben van), de azt mondta, még kicsi, így célzott logopédiai fejlesztésre még nincs szüksége. Ebben tehát nem remélhetek nagy előrelépést. Tény az is, hogy Sári elég erőszakos tud lenni, sőt, néha elég hisztis, de hát melyik gyerek nem az? Máskor viszont, teljesen idegenekkel könnyen ismerkedik, a kisebbeket szereti. Mondjuk, ez is fura, Sáriéké elvileg vegyes csoport, most mégsem jöttek hozzájuk kicsit, sőt, jövőre összevonják a megmaradt nagycsoportosokat, így akkor sem lesznek pesztrálandó kisebbek, vagyis ezt az élményt, hogy ő a nagy, nem fogja egyhamar megtapasztalni.

Azt hiszem, kellene kérnem egy fogadóórát az óvónőtől. (Minden nap 1-kor… pedagógusok… na hagyjuk.) Mert az a baj, hogy Sári magányossága nem csak engem zavar, hanem sajnos őt is.