2013. farsangjának emlékére csak annyit mondanék, hogy Sári sellő volt, és még szerencse, hogy jártam hastáncolni (és már nem járok), és egy meg nem valósult ruhaötletből maradt anyag, amiből olyan frankó sellőruhát rittyentett a dédi, hogy minden elfogultság nélkül állíthatom, hogy Sárinak volt a legjobb jelmeze az oviban. Mert a többi kislány is természetesen Csingiling, meg Belle és a fenetudja milyen Disney-hercegnő volt, de az ő ruháikat mind a kölcsönző gyártotta, nem a dédijük. Meg anyujuk, aki ugyan nem túl szépen, de annál nagyobb lelkesedéssel varrogatta a gyöngyből a kagylókat, meg halakat a ruhára…

Az külön öröm, hogy –legalább is amíg ott voltam- Sári elmélyülten táncolt és rohangált a két kis barátnőjével, akik közül az egyik azóta meg is hívta a szülinapjára. Ez az első alanyi jogon szerzett születésnapi meghívása, ami azért azt is jelzi, hogy a lentebb említett antiszociális közösségen kívüliség, ha lassan is, de talán elmúlni látszik.

 - A Danika nem nő* alvás közben, hanem büdösödik!

*Mi azt szoktuk mondani Sárinak, hogy alvás közben nő a gyerek.

10 hetes terhes kolléganőm egész pénteken azzal szórakoztatott minket, hogy a magzatról készült UH-képeket mutogatta, illetve babakocsikat és babaruhákat keresett a neten. Egy élmény volt az a nap is, szerencsére sok a munkám, így nem nagyon van időm ilyeneken agyalni. De –ha minden jól megy, márpedig miért ne menne jól, hiszen a rossz dolgok csak és kizárólag másokkal történnek meg- még 25 hétig követhetem nyomon ennek a lelkes-terhesnek a fejlődését. Amúgy is potyognak körülöttem a gyerekek, többek között ezért sem járok már hastáncra.

A jógatáboros zenész-népművelő és oltásellenes szülőknek meghalt a második babájuk. Nem tudok többet a dologról, nem is szeretném más emberek tragédiáját vádaskodásokkal fokozni. Nagyon sajnálom a kisfiút, a családot, és csak remélni tudom, hogy a sajátos elveiknek semmi köze nem volt a babájuk halálához.