És mennyire igaz...

Ugye milyen érdekes, hogy mennyire hat rájuk ez az egész? "normál" emberek nem is gondolják, hogy rájuk is hat, hatott mindaz, ami történt.

@kicsinap: Ugye? Hihetetlenek ezek a gyerekek...

@kicsinap: Elküldtem, mielőtt befejeztem volna.
Szóval azt akartam még írni, hogy egy csomószor kérdezték, hogy és Sári hogy viseli? Még nem is érti, ugye?
Nem érti egy fenét. Pontosan ért mindent. Csak neki azért lehetett nehezebb, mert nem voltak szavai arra, hogy elmondja, mit érez. Igyekeztünk megtanítani neki azokat a fogalmakat, amelyek kifejezhetik, ami a fejecskéjében van, de ő sokkal okosabb és találékonyabb a buta felnőtteknél, mert pontosan megtalálja a módot, ahogy feldolgozhatja a gyászát. Pl. így.

@anna_over_the_moon:
KÉpzeld, nekem még a lányom tanító nénije is csodálkozott, amikor kértem tőle tavaly tavasszal időpontot, hoyg beszéljünk, hogy a lányomra (aki akkor 7 éves volt) mennyire hatott a dolog. Szóval még nála sem feltételezték.
Nálunk is a most 6 éves pár napja ült elkomorult arccal az ágyában (már feküdni készültünk), kérdeztem mi a baj, és mondta, hogy olyan jó lett volna ölelgetni Vilmost, és most nagyon hiányzik neki, hogy dédelgethessen valakit.
A 4,5 éves meg azért sírt, hogy egyedül kell aludnia (az ő szobájába került volna VIlmos is). Vannak ilyen momentumok, amikor nekik is valamiről Ő jut az eszükbe. Sok minden segít nekik, pl. a lányomnak Vilmos ki takarója, és az is, amikor a VIlmos a szülinapján maga "ajándékozott" nekik egy-egy kis plüss macit, hogy emlékeztesse őket rá.

Nálunk a legkisebbnek nehéz volt (remélem egyre tisztább neki) értelmeznie, hogy aki most a pocakomban van, az nem Vilmos. Ebbe teljesen belezavarodott.

És így van, ők annyira szépen fel tudják oldani a fájdalmat, olyan dolgokkal, ami nekünk nem megy. Még ez a szerencse.