A csodadokira minden pletyka igaz volt. Nagggyon furcsa a stílusa, nagyon sokáig tart egy konzultáció, és nagyon sokat kell várni, hogy bejuthass.

Mert mondjuk nekünk fél 7-re volt időpontunk, és fél 11-kor már be is mehettünk. Addig meglátogattuk boldog ifjúságunk emlékezetes helyszíneit, úgy, mint DunaPláza. Mindegy, ez mellékszál. A váróban sem lett volna jobb, mert a kb. 15 cm-es TV-n, ami az ajtó fölött pihent 3 m-es magasságban, az Éretlenek című iszonyatosan bugyuta francia vígjáték ment. A tableten meg az Angry Birds, szóval valahogy csak eltelt az idő.

A keddi napot amúgy az elmúlt 6 év leleteinek összegyűjtésével töltöttem, egy vastag gyűrűs mappát sikerült gyártanom belőle. Amikor ezzel bevonultunk a váróba, a csaj, aki utánam jött, közölte, hogy ez legalább 2 óra a dokinál. Végül alig fél órát voltunk bent, mert a leleteimről (1 kivételével) kiderült, hogy szart sem érnek, ui. vagy 1 éven túliak, vagy túl közel voltak a szüléshez/vetéléshez, így a terhesség még hatással volt a szervezetemre a mintavétel időpontjában.

Szóval miután röviden felvázoltam a történetünket, és a doki lejegyzetelte az adatokat a kockás füzetébe, egy papírra elkezdte írni, hogy milyen vizsgálatok kellenek – majd 2 hónap múlva, mert a terhességem még mindig túl közel van. Vagyis leghamarabb április végén kezdhetünk bele a procedúrába, és a vizsgálatok számát tekintve ez legalább 3-4 hónap lesz. Eleve szükség van 2 hónap cikluskövetésre, amikor is a 6. napon vérvétel, majd ezt követően a 8-10-12-14-16-18. napon (tüszőérésig) UH, majd a tüszőéréstől számított 7. napon ismét vérvétel. És mondom, mindez 2X. Aztán még egy csomó egyéb vérvételes vizsgálat, aminek a nagy részéért Pestre kell menni. Cs. sem ússza meg a dolgot, mert neki is kell mintát adni (az orvos hosszasan részletezte a mintaadás mikéntjét, mert ez azért nem a „szokványos”, fiúk által tinédzser-korban jól begyakorolt menete a dolgoknak, hanem figyelni kell a minta szennyedőzésmentességére…). Szükség lesz kromoszómavizsgálatra, inzulinrezisztenciára, és még egy csomó hormon, ellenanyag, stb. vizsgálatra. Egyedül a heliobakter-tesztet úsztam meg, mert az a leletem megvolt, és egy éven belüli.

És ami a lényeg. A vizsgálatok azért kellenek, mert a leleteket így beadhatja a SOTE II. sz női klinikájának bizottsága elé, akik elbírálják, hogy ez alapján jogosult vagyok-e egy biz. másik vizsgálatra, ami –ha jól értem- azt mutatja ki, hogy Cs. és én nem passzolunk össze. Mármint a sejtek szintjén. Mert szerinte ez majdnem biztosra vehető, hiába van 1 élő gyerekünk. Akinek a születése (és az élete) csak a vakszerencsén múlott, mert egyébként a szervezetem mindent megtett, hogy kinyírja őt is (mint ahogy a többi gyerekemet). Amúgy Eszter boncolási jegyzőkönyvére is azt mondta, hogy egy kalap szar, mert az biztos, hogy ott méhlepény problémák voltak.

Egyébként két terhesség között minimum 6 hónap a várakozási idő, mert különben a terhességek negatív hatása összeadódik, és esélyesebb a vetélés. Amire amúgy alapjáraton is 50-60% az esélyem, de ha ezt az immunmicsodát ki tudjuk küszöbölni, akkor az esélyek 90%-ra javulnak.

Amikor kijöttünk, Cs. nagyon lelkes volt, hogy na hát, megtaláltuk az egyetlen igaz prófétát, akinek arannyá válik minden szava. Én is örültem, mert végre egy orvos, aki nem csak széttárta a kezét, hanem volt valami megoldási javaslata, ugyanakkor már látom előre, hogy mennyi macerát veszünk ezzel a nyakunkba. Beutalók, vizsgálatok, eredmények… idő, idő, idő. De mi van, ha tényleg ez adja meg a megoldást? Akkor muszáj végigcsinálnunk.

(Egyébként ahhoz miért kell csodanőgyógyásznak lenni, hogy valaki tudja, hogy 3 hónapnak el kell telnie a terhesség és az azt követő hormonvizsgálatok között?)