Sári kijelentette, hogy ő nem akar felnőtt lenni, bennem meg rögtön összeszorult valami, mert számomra ez olyan, mintha azt mondta volna, hogy rövid élete lesz... Persze, nem kellene mindjárt ilyenekre gondolnom, mindenesetre elkezdtem kapargatni a kijelentés felszínét, hogy mégis miért nem szeretne felnőni. Sári szerint jobb gyereknek lenni, mert a gyerekeknek szebb ruháik vannak. Mondjuk, azt elismerte, hogy nekem is vannak szép ruháim, főleg, szép cipőim, amelyekre majd igényt tart, ha mégis úgy dönt, hogy felnőne. Feltéve, ha akkora lába lesz, mint nekem. Még pontosan 8 számot nőhet a lába a limitig, utána sajnos egyénileg kell a cipőszükségleteit kielégítenie.

Végül aztán azt mondta, hogy ő nem akar császármetszéssel szülni. Onnan tud erről, hogy amikor egyszer a szülésről beszélgettünk, elmondtam neki, hogy ő nem a hagyományos úton jött ki, hanem császárral született. Akkor -úgy emlékszem- igyekeztem megnyugtatni, hogy ez nem fáj, stb., de úgy látszik, nem sikerült. Úgyhogy most újra belevágtunk, elmagyaráztam, mi miért történik, és hogy ez egyáltalán nem olyan szörnyű, mint gondolta.

Amikor annak idején Sári végül is császárral megszületett, teljesen kétségbeestem, hogy ez micsoda trauma ennek a gyereknek, és milyen hátránnyal indul az életben a természetes úton születettekhez képest. Aztán amikor Sári egészséges, és kiegyensúlyozott gyerek lett, pláne, miután Eszter meghalt, és már úgysincs esélyem a természetes szülésre, úgy gondolom, hogy teljesen mindegy, hogy születik az a gyerek, csak éljen, és egészséges legyen. Nagyon mérges szoktam lenni az ősanyák és a természetes szülést a végletekig pártolók miatt, mert végül is miattuk lesz a természetes szülésre készülő, de végül is császáros anyukáknak lelkiismeret-furdalása, hogy nem tudták megadni a gyereknek a startban sem azt, ami a legjobb neki (és ha még a szoptatás sem megy... na akkor köszönt be az igazi szaranya komplexus). Emellett anya legyen a talpán, aki jól elvan a császáros-tápszeres babájával...

Viszont amire jó lett volna felkészülni, az az, hogy hogyan magyarázzam el a gyereknek 5 éves korában, hogy hogyan születik a baba, és ő miért nem úgy született. Nem akarom megijeszteni, de hazudni sem szeretnék. Viszont az a tapasztalat, hogy érdemesebb az apróbb részleteket is tisztázni, mert szegénykém vagy nem mert kérdezni, vagy egyszerűen csak tovább gondolta, és kiderült, hogy ő azt hitte, hogy a babát is megvágják, amikor a császármetszésre kerül a sor. Mint a múltkor, a vérvételnél meg azt hitte, hogy a csontjába szúrják a tűt, vagy átszúrják a kezét, nem pedig csak a bőre alá.

Na, innen erednek a komplexusok.