Eszter ma lenne 20 hónapos. Szerintem rajtam kívül ez mostanra már senkinek nem jut eszébe - és igazából egy ideje nekem is kimaradt 1-2 "hóforduló". Végül is, jól van ez már így, különben is, valaki nemrég azt mondta nekem, hogy az élőkkel kell foglalkozni - amiben szintén van igazság.

Azért néha eljátszom a gondolattal, hogy milyen lenne az élet a 20 hónapos Eszterrel, de ez is egyre ritkábban fordul elő. Csendes beletörődéssel szemlélem a hozzá hasonló korú babákat, és minden különösebb ellenérzés nélkül tudok viszonyulni pl. J-hez, aki a 18. hetet tapossa a harmadik gyerekkel. Nincs bennem irigység, már nincs bennem harag, és olyan is előfordul, hogy őszinte a mosolyom. 

Ma azért kicsit előtört belőlem a melankólia. Jó lenne most egy kicsit elbújni, egyedül lenni, és nem gondolni semmire. Havonta egyszer nekem is járna egy kis elmélkedős/szomorkodós/gondolkodós magány.