Reggel az oviban - szokás szerint késésben voltam - rászóltam Sárira, hogy csipkedje magát. Erre odanézek, és a gyerek effektíve csipkedi a kezét. Mondom neki, hogy nem így értettem, hanem úgy, hogy siessen.

- Anya, csak azt akartam megtudni, hogy álmodom-e, vagy ez a valóság?

(Hát, kicsim, ez a kőkemény valóság!)

***

Délután a benzinkúton nem tudtam tankolni, mert bár üres volt a tank, a pisztoly folyton azt jelezte, hogy teli van. Persze kutast sehol nem láttam, csak bent. Mivel Sári a kocsiban ült, nem akartam kint hagyni, így intenzív integetésbe kezdtem, hátha észrevesz a bent melegedő személyzet. A srác meglátott, és ahogy kell, vissza is integetett, én meg jeleztem, hogy jöjjön már ki, mert nem nagyon boldogulok egyedül. Amikor kijött - volt vagy 25 éves - elkezdett poénkodni, meg feltűnően flörtölni velem - egészen addig, amíg mondtam, hogy a gyerek a kocsiban van. Onnantól kezdve magázott...

Mindegy, a lényeg, hogy amikor mentem be fizetni, és kiszedtem Sári a kocsiból, akkor a lányom így kommentálta az eseményeket:

- Anya, te most ugye nagyon szerelmes lettél ebbe a bácsiba?

(Azt hiszem, ideje lenne elgondolkodnom azon, hogy hogyan viselkedek a férfiakkal... )

***

(Hihetetlen, de ez is tegnap történt)

- Anya, apa mindig azt mondja, hogy "Jebote".
- Ööö... igen, de ez szerbül van.
- Akkor ezt megtanultam szerbül. Csak tudnám, mit jelent.

Ezt.