Elbattyogtam ma városrészünk központjának drogériájába, ami megerőltetőbb volt, mint gondoltam, pedig az egész csak egy villamosmegállónyira van tőlünk. Hiába, most már tényleg tetemes súlyt kell cipelnem, és hastartó-öv ide vagy oda, bizony néha azt hittem, leszakad a derekam.

Azért mentem, mert egyrészt kifogyóban voltam a kenceficékből, és nem szerettem volna, ha 39 hetesen és 100 kilósan derül ki, hogy nincs mit a képemre kenni. Az ilyenben mániás vagyok - egyfelől kevés márkát szeretek, másfelől valami miatt az ilyen holmikat nem szeretem a hipermarketben megvenni - hanem csak a drogériában. Szóval egyfelől krémek kellettek, másfelől kiderült, hogy egyszerű ABC-ben, mint a CBA vagy a Spar, ami ugye közel van és ahova majd' minden nap járok, nem lehet ragasztót kapni. Én úgy emlékeztem, hogy ott szokott lógni a pénztárnál, a borotva, Haribo cukorkák, rágók és más impulzustermékek mellett, de basszus, nem hogy ott nem, de az egész rohadt boltban egy darab ragasztó nem volt. Ezért gondoltam, ha élelmiszerboltban ilyet nem adnak, akkor vegyi boltban csak lesz már... (A ragasztó mellesleg arra kellett, hogy felragasszam a díszeket a bútorra.)

Hej, szóval begurultam a drogériába, ahol mindig rohadt meleg van - szerintem az eladóknak is, mert mindegyik ki volt pirosodva és gyanítom, nem a szextől. Célirányosan kerestem a cuccokat, amikor felfigyeltem, hogy a mellettem kotorászó néni szívja az orrát. Na, bmeg, gondoltam, tök igénytelen, de mellesleg egy méterre álltunk a zsebkendőktől. Ragasztó megvan, irány a masszázsolaj - de mivel elfelejtettem, hogy melyik is kell pontosan a gátmasszázshoz, ezért az előtt a polc előtt is töltöttem egy kis időt. Egyszer csak megint szipogást hallok mellettem - odakapom a fejem, gondolván, biztos a néni üldöz engem, de nem, egy fiatal csaj veszi le a Béres vitamint éppen.

Az olajat persze nem találtam, akármit meg azért mégse kenhetek oda, ezért továbbálltam a krémekhez, ahol ismételten szipogásra lettem figyelmes - egy magas, bazi nagy orrú srác volt. Mondom magamban, mi a fene, itt ma senkinek nincs zsebkendője? Azon már meg sem lepődtem, amikor a pénztárnál az előttem álló nő a kabátujjával törölte meg az orrát, amit megint csak egy élmény volt végignézni.

A pénztáros nem szipogott, ellenben kevés sótlanabb kereskedőt láttam már életemben, mint ez a nő, úgyhogy felmerült bennem a gyanú, hogy ma, ott, abban a pillanatban én voltam az egyetlen normális ember széles e vidéken... vagy az egyszem nem normális - az elmebaj, ugye, csak nézőpont kérdése.

Kiegészítés: a pillanatragasztó - nevével ellentétben - nem pillanat alatt ragaszt, hanem jó sok pillanat alatt, kivéve természetesen a hüvelyk- és mutatóujjamat, amit valóba egy másodperc alatt összeragasztotta.