Sári éjjelente általában egyszer kel fel enni - feltéve, ha a 23 órát és a reggel 6-7-t még/már nappalnak számítjuk.

Ezek a kajálások általában fekve kezdődnek - mert van egy olyan illúzióm, hogy én majd így milyen frankón tudok aludni (de persze nem), aztán egy kiadós szopi után mégis kézben kell folytatnom, mert a kisasszonynak ugyanis nem elég a cici, neki bizony dajkálás is kell, egyidőben. Ilyenkor persze már csak lóg a mellemen, és maximum annyit szopizik, amennyi a szájába folyik, de ha le akarom választani, akkor élénk tiltakozásba kezd, és felébreszti Cs.-t is. Így hagyom cumizni, ami pedagógiailag nem helyes, de legalább csönd van.

A cumizás odáig fajult, hogy Sáribaba már azt sem nagyon viseli el, ha böfiztetni akarom (függőleges helyzetben, vállon átvetve, ugye). Csak és kizárólag akkor tudom elszedni a mellem közeléből, ha már valamennyire elaludt - ami kb. 1,5 órával az ébredés után van. De ha nem vigyázok, és felébresztem, akkor kezdődik az egész előről.

A helyzet annyira eldurvult, hogy sutba dobtam minden korábbi meggyőződésemet, és Cs. unszolására kifőztem a cumit. Rossz anyának éreztem magam, amikor megpróbáltam a szájába dugni, de Sári fintorgott egy nagyot, kiköpte, és elkezdett ordítani. Én rossz anya, ő jó gyerek, szóval maradunk a cicizésnél.

Szóval tegyük fel, hogy a vállon-átvetős fázisba értünk: igen ám, de itt sincs még vége, mivel ha idejekorán próbálom ágyba dugni a porontyot, akkor újfent ordításba kezd, ezért minimum 100 db jobbra-balra ringás után kísérletezem ezzel először, de csakis akkor, ha a gyermek végtagjai kellőképpen lazán lógnak rajtam. Ha kapaszkodik, akkor nem lehet.

Szóval lerakom, betakargatom, Sári édesdeden szunyál. Következik a WC-teszt, magyarul anya elsurran pisilni, és ha visszatértéig a baba nem sír, akkor lehet menni az ágyba, mert úgyis akkor fog sírni, amikor már betakaróztam. Aztán a ringat-lerak-betakar-WC-ágy-sír jelenetet még egypárszor lejátszuk (Cs. persze tiszta ideg, de amikor Sári rajtam lóg, akkor hangosan horkol), aztán Sárikittyom általában olyan fáradt lesz, hogy akár a padlóra is letehetném, azt sem venné észre.

Ja, és még nem is említettem, hogy a hölgyemény természetesen akkor szeret trotykolni, amikor épp rátettem a tiszta pelust, vagy amikor épp édesdeden durmol rajtam - vagyis ha megmozdítom, felébred. Ez volt ma éjjel is, úgyhogy én, az önző, rossz anya inkább nem cseréltem ki a pelust, habem hagytam a kakiban reggelig - cserébe kapott egy rahedli krémet a popsijára, szóval szerintem nem lett piros.

Ugye, mondanom sem kell, a nappali és éjjeli kajálások között anya és Sári rucija, no meg a mérlegelés a különbség.