Belátom, kicsit egyhangú témáról szólnak a bejegyzések mostanában, de mit lehet tenni, ha gondolataim, dolgaim és úgy általában az életem egy -majdnem- 4 és fél kilós mazsola körül forognak mostanság. Sosem gondoltam, hogy egy mászni, ülni, járni, fogni, beszélni nem tudó törpe ilyen szórakoztató tud lenni.
Megint otthon voltunk, amit Sárikittyom türhetően viselt, leszámítva, hogy ha nyűgös lett, minden személy a házban azt találgatta, miért sír. Nem, hazudok, nem találgatták, hanem közölték velem, hogy biztos
- fáj a hasa: ez hangzott el leggyakrabban. Hja, annak a babának, aki mostanában angyali képet vágva tölti tele a pelust, úgy, hogy közben a szeme se rebben... de ha nyög is, az is olyan küzdelem-jellegű erőlködés, nem fájdalmas...
- fáj neki valami más: nos, ezt nem tudom megítélni, de mondjuk azért az gyanús, hogy amikor felvettem és hurcolásztam, akkor már nem fájt...
- éhes: ugyan nem vittem a mérleget (az már tényleg túlzás), de Sári maximum 2 óránként evett, alkalmanként 30-45 perceket, és a mellem állaga minden szopizás után puhább lett, szóval gyanítom, szívott is valamit. Mindenesetre ezen volt a legkönnyebb segíteni.
- fáradt: na, ebben volt valami, ugyanis nappal alig aludt, maximum fél órácskákra szenderedett el, illetve akkor szunyált, ha kint volt a levegőn. Ezért estére már olyan fáradt volt, hogy nem bírt elaludni, és ezért tényleg sokat sírdogált. De ez olyan nyöszörgés-féle szomorú sírás, nem pedig az az eszeveszett üvöltés, amivel szintén meglepett minket.
A kedvenc kérdésem amúgy a "miért sír?" - ha tudnám, akkor nem sírna, ugye...
Nyugtatásban egyébként király vagyok. Az a legjobb, ha a vállamra veszem úgy, hogy jól lásson, majd térdhajlító gyakorlatokat végzek (8 nagy, 8 kicsi, legalább 4 sorozat), és közben énekelek. Igen, én, és igen, szereti. Engem is meglepett, de így van. Sajnos azonban gyermekdal ismereteim elég sekélyesek, csak a Vuk-ot, a Hová mész te kisnyulacskát és a Bújj, bújj zöldág-ot ismerem, ezeket viszont már Sári is és én is baromira untuk. Ezért először magyar népdalokkal próbálkoztam, de mondjuk ebből is ismerek vagy kettőt, aztán Illés, Bródy és Ákos számokat is mutattam neki, illetve ismerem még József Attila Rejtelmekét megzenésítve. Egyenlőre ennyi a repertoár, úgy tűnik, hogy a Tavaszi szél vizet áraszt és a Földön járj a kedvencei.
Aztán ma vagyunk 8 hetesek, el sem hiszem, hogy hogy rohan az idő - és el sem hiszem, mekkorát nőtt ilyen rövid idő alatt. Lassan behozza az időre született kortársait (bár ez mind semmi, az imént tudtam meg, hogy Sári szobatársa, Fruzsi, aki 32 hétre született akkor, amikor az én porontyom, már veri a 4 kilót, pedig alig 2 kilósan hagytuk a kórházban...), igazi kis hurkagyurka, aminek bizonyítására álljon itt egy fotó:
Ahogy kezdődött - ma reggel, amikor ezt megláttam, muszáj volt kibontani:
Aztán ez lett belőle - ott vannak a hurkák e (még a bokáján is):
Egyébként voltunk bőrgyógyászaton, annyira eldurvultak a pöttyök, ahol adtak szteroidos krémet, amit végül nem kentem rá, a pöttyök pedig eltűntek, illetve moderálódtak, cserébe viszunt megkaptuk a koszmót, ami szintén tök ártalmatlan, viszont jó gusztustalan cucc. Sárit ugye ez sem zavarja, én meg lelkesen szedegetem le a hámló bőrét a szopizások alatt, úgyhogy mindenki jól járt. Már pár napja sárgászöldet kakilunk (mármint ő, az enyém irreleváns ebben a kontextusban), úgyhogy meg kell állapítsam, halad előre a világ, csak kis lépésekkel.
Mondtok, amit mondtok