Tegnap volt a főnököm (volt főnököm) búcsúbulija. Épp egy éve jött valahonnan a halál f***ából, fontoskodott kicsit, majd miután nem tudta megteremteni azt a "work-life ballance"-ot, amiről az osztályunkat híressé akarta tenni, ezért inkább lelépett, bár olyan pletykákat is hallottam, hogy kvázi kirúgták.

Az egészről úgy szereztem tudomást, hogy úgy három hete kaptam egy emailt az egyik gyesen lévő kolléganőmtől a következő szöveggel:

"Kedves Mindenki!

Természetesen én is szívesen mennék E. búcsúbulijába, de a kisbaba miatt elég körülményes, ezért légyszi időben szóljatok.

Üdv: Sz.

ui.: Rátettem dp-t is cc-re, hátha ő is jönne"

He? Görgetem az email-t lefele, egy bazi hosszú email-láncot forwardolt nekem Sz., amit természetesen az Újcsávó kezdett. Mindenki rajta volt, akire E. akárcsak egyszer is ránézett, kivéve engem.

Eléggé felbaszódtam, az Újcsávó már nem először csinálta ezt meg, de elegáns akartam maradni, ezért visszaírtam, hogy bár én azt sem tudtam, hogy E. elmegy (ez volt a fricska része), de szívesen elbúcsúznék tőle, és amúgy is beszállok az ajándékba.

Na, innentől kezdve jött három hét üres köremailezés (nagyrésze angolul, persze, amikor mindenki magyar), hogy ki merre meddig és egyáltalán, majd három olyan jött, amiben csak ennyi állt: Ok/Köszi/Jó. Lényeg a lényegben, hogy azóta személyesen is beszéltem E-vel, akiben volt annyi, hogy meghívjon a buliba, mi több, mondta, hogy hozzam Sárit és Cs-t is.

Hát így is lett. Az mondjuk egy kicsit gáz volt, hogy Sári tegnap szinte semmit sem aludt, és délután 5-re, mire odaértünk, tiszta hisztis volt, ráadásul a délután nálunk már a laza ejtőzés időszaka, nem a vendégségé. Az sem tett túl jót a hangulatának, hogy egyszerre ott volt egy rakás idegen ember, akiknek a 90%-a még sosem látott 4 hónapos gyereket, ergo nem nagyon tudták, hogy ha ordibálnak, attól ez a baba megijed. Mindenesetre mullattatta őket, hogy sír, meg ilyenek.

Az est fénypontja a búcsúdal volt. Körbeálltak 12-n, meg én, Sári és a nagyon feszengő Cs., és gitárkísérettel elénekeltek egy dalt. Amikor vége lett, megtapsoltuk. De ők belekezdtek egy következőbe. Ez már kicsit lanyhább volt, sőt, néhol egészen hamis, és mivel Sári sírni kezdett, így én inkább kijöttem. Cs.-t viszont bent hagytam, aki nagy zavarában egyik lábáról a másikra állt. Amikor vége lett a dalnak, visszaindultam volna, de ők egy újabb, majd még három másik dalt énekeltek el, összesen tehát hatot. A végére szerintem már az ünnepelt is kínjában mosolygott csak, nem elég, hogy kirúgták, még ez is. Szerintem tragikus volt, sosem értettem, hogy felnőtt embereknek miért kell bolondot csinálni magukból. Vagy akkor már erőltessék meg magukat annyira, hogy normálisan megtanulják azokat a szar dalokat, de legalább is elpróbálják, hogy meddig tart...

Innentől kezdve Sári egyébként folyamatosan sírt, úgyhogy gondoltam, elvonulunk megszoptatni, én és Cs., hogy legalább őt is kimenthessem. Sári persze nem éhes volt, csak nyűgös, de mivel picit elszenderedett, ezért Cs.-nél hagytam, és visszaosontam a többiekhez. Pár mondat bájcsevej után Cs. odahozta a síró Sárit, aki inkább úgy döntött, hogy akkor menjünk haza, úgyhogy mentünk. Adtam két puszit E-nek, sok sikert kívántam, és őszintén sajnáltam, hogy nem lesz többet a főnököm, ui. ha rajta múlik, és nem lettem volna terhes, ma már én lennék ott a főnök.

Mindegy, ezen kár keseregni, mert van nekem egy Sárim, aki természetesen végig ordította a hazavezető utat, ami igencsak hosszú volt, tekintve a késő délutáni dugót és azt, hogy a város egyik végéből a másikba kellett átevickélnünk. Mire hazaértünk, elaludt, de amikor kiszálltunk, természetesen felébredt.

Természetesen elfelejtettem odaadni az Újcsávónak a rám eső részt az ajándékból, de sebaj, ma ugyanis küldött egy köremailt, amire nem felejtett el rátenni engem is. A következő szöveggel:

"Sziasztok! Köszi a hozzájárulást annak, aki odaadta a részét. A többieknek: az ajándekok költsége részemrol a következő:

Bor 2.600 HUF

Unicum 1.200 HUF

Piros 200 HUF (fogalmam sincs ez mit takar, gondolom, Piros Mogyorós, bár én nem láttam - dp)

Fényképek 700 HUF

Összesen: 4.700 HUF

Velem együtt 12 ember szállt be az ajándekokba. Ez azt jelenti, hogy 391 HUF fejenként. Nos inkább kerekitsunk felelfelé és 400 HUF-ot adjatok. Igy nem kell bajlódni az apróval. Ha valaki ellenzi annak szivesen visszaadok egy 10-est.

Dp,

Mivel Veled nem találkozom egyhamar, kérlek, utald át az összeget nekem.

Szlaszámom: xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Köszi: Újcsávó"

Ehhhhh. Ezt úgy utálom. Kezdve azzal, hogy kurvára meg sem akart hívni a buliba, most 400 Ft-ot követel tőlem, ráadásul úgy, hogy utaljam át? Aminek a költsége majdnem akkora, mint az átutalandó összeg? Ha nem utalom, akkor alapot adok a támadásra. Ha utalom, akkor az olyan, mintha normális és elfogadható lenne, amit csinál.

Mivel adósa semmiképp nem akartam maradni, átutaltam, de csak 391 Ft-t, majd írtam neki egy emailt, cc-re téve mindenkit, hogy máris elutaltam a pénzt, és ne verje el.

Ennél több nem telik tőlem.

Úgy ki van a f*szom az ilyen pitiáner kis csatákkal. Emlékszem, ugyan ez volt, amíg még dolgoztam, és akkor annyira örültem, hogy majd vége lesz egyszer. De ennek sosincs vége, mert ilyen kis Újcsávók mindenhol vannak. Éljen.