Lekopogom, de úgy tűnik, bejött az új babakocsi. Ha jól számolom, 8-szor sétáltunk vele, és ebből csak kétszer sírt, ami 25% szemben a régi kocsi 90%-os eredményével. Az első alkalommal nagyon bőgött, ki is voltam akadva, hogy kidobtam ennyi pénzt a semmire, de aztán anyukám megnyugtatott, hogy biztos csak szoknia kell az új lakását. Nos, valószínűleg így is volt, mert másodjára már nem sírt, igaz, hogy végiug mondókáztam a sétát, amíg végül egy hang (és cumi) nélkül elbóbiskolt. Harmadszorra oltáson voltunk, és ezt nem számoljuk, mert akkor ő is, én is, de még Cs. is (aki valami csoda folytán itthon volt és eljött velünk) felfokozott idegállapotba kerültünk. Azóta viszont minden szánsájnheppinessz, mert Sárit belerakom a kocsiba, amikor indulunk, majd kiveszem, amikor hazaérünk, és ő mindezt egy hang nélkül tűri, általában amíg el nem alszik, sőt, amikor felébred, akkor is. A házban lakóü anyuka szerint, aki a három éves lányát még sosem vitte el a játszótérig, ellenben nyugodt lelkiismerettel baszarintja le a ház elé a nyanyák közé - szóval az ő autentikus véleménye szerint azért van ez így, mert ennek a kocsinak más a rugózása, olyan ringató, ezért alszik be a gyerek. Akárhogy is, azt hiszem, már megérte pénzét, mert nem kell stresszelnem a sétákon, sőt, tegnap még shoppingolni is elmerészkedtem.

Az új kocsi egyébként Peg Pérego, ami egyes források szerint a babakocsik Ferrarija. Ezt ugyan nem tudom megítélni, bár az ide-oda forgatható mózes-hordozó és sportrészen kívül szerintem a régi kocsinkon (Graco Vivo) több finomság volt. Az valahogy sokkal pikk-pakkabb babakocsi volt, sportosdabb, menőbb, vagy nem is tudom, jobban egyben volt, de hát mit csináljak, ha a kis basa utálta. Ez a kocsi olyan nagy és ormótlan, viszont a gyereknek jobban tetszik. Mit lehet tenni, ő az úr a háznál, én majd menőzöm mással.