A minap betértünk az Ikeába kanapét nézni, ugyanis az lett a rögeszmém, hogy a 35 nm-es új nappaliba meglehetősen furán fog mutatni az én drága és egyetlen Innoshop-os designer kanapém, ami rajtam kívül mondjuk senkinek sem tetszik, sőt, volt olyan, aki egyenesen azt hitte, hogy lomtalanításról hoztuk. Azért lesz fura, mert azt a kanapét direkt garzonokra tervezték, és mondom, elveszne a jövendőbeli óriás nappalinkban.

Nos, ezért meggyőztem magam, hogy most már nekünk egy debella családi kanapé kell, lehetőleg sarok, mert az nekem jobban bejön, mint az ülőgarnitúra, és lehetőleg valami pasztell színben, plusz legyen strapabíró, elvégre mégiscsak egy Sárikittyom fogja megmászni nemsokára. És ugye ne legyen azért fél milla, lévén, hogy vége a szuper TGYÁS-nak, és jön az ínséges GYED időszaka. (Lehet, hogy el kellene adni a vesémet?)

Na, ilyen nincs az Ikeában, meg általában nincsenek az igényeimet kielégítő bútorok, viszont vannak marha jókiegészítőik, mint pl. olcsó játéktároló dobozok, amiből vettem is egy párat, ugyanis eladtam azt a mózest, amiben eddig a játékokat tartottuk, és így az összes csörgő meg plüss szar a padlón hevert szanaszét. Meg vettünk olyan kapucnis törölközőt, amibe ez a 7 és fél kilós soványság még belefér, ui. a korábbi kifogóiba már csak úgy tudom belebugyolálni, ha a kezeit szorosan a teste mellé zárom, és a lábait is kinyújtom. Ő persze kapálódzik, meg forgolódik, szóval ez kivitelezhetetlen, így maradt megoldásként a nagyobb törölköző - szerintem egész olcsón.

Na de. Bár nem ez a fő profilja, kétségkívül nagy hangsúlyt fektet a cég a gyerekekre, illetve igazából a gyerekes családokra, de attól még jól csinálja a törpékkel is. Látszik, hogy skandinávok, mert végre egy hely, ahol tényleg jól csinálják a családok kiszolgálását, nem olyan tessék-lássék magyar módra, hanem teljes körűen kielégítve. Cserukkától tudom, hogy szuper a baba-mama szoba, de amúgy ezt meg is tapasztaltuk, mert Sári megéhezett, és tényleg szuper. Mondjuk, ez nagyjából semmibe sem kerül nekik, de annyira fontos apróság, ami miatt komolyan jó volt ott vásárolni. Bár azért érezhető, hogy magyarok dolgoznak ott, ui. amikor odaértük, kerestem olyan kocsit, amin vagy van hordozó, vagy rá lehet tenni a hordozót, de a bejáratnál ilyen nincs. Kérdeztem az információs pultnál lévő kiscsajt, hogy honnan tudok ilyet szerezni, mire ő közölte, hogy ahhoz át kell mennem a piactérbe, ahova csak a bemutatótéren keresztül vezet az út. Vagyis cipeljem át a gyereket ott, ahol amúgy nézelődnék, hogy szerezzek egy eszközt, amibe berakhatom. Amikor ezt szóvá tettem, persze elutasítóak voltak, mire puffogni kezdtem, és a biztonsági őr megsajnált, és hozott egy kocsit.

De ami a legszuperebb szerzeményünk volt az Ikeában, az egy könyv, név szerint Leka (ezt is imádom az Ikeában, hogy mindennek olyan skandinávosan hangzó neve van). Sári amúgy is imádja a bébikönyveket, de ez olyan szuper, hogy esküszöm, még engem is elszórakoztatott, amíg az összes funkciójára rájöttem. Textilből készült, és minden állat, meg növény más anyagból van rávarva, sőt, néhány része mozgatható (pl. a békát ki lehet szedni a tóból, vagy a pók tépőzárral illeszthető a hálóra), színes, könnyű, érdekes. Sárinak nagyon tetszett is, de ami a legeslegszuperebb rajta, az a legalább 10 centis címkéje, illetbe címkéi, mert hogy kettő van. Na, Sári ezt imádja a legjobban, hósszú percekig képes elbabrálni vele, negligálva a könyvet, meg minden mást, ami a szobában van.

Amúgy is imádja a címkéket a kisasszony, nem tudom, ez babadolog-e, vagy csak nálavan így, de akármilyen érdekes játék, vagy ruha van nála, azonnal megkeresi a címkét, és kezelésbe veszi. Még jó, hogy nem vagdostam le a holmikról...