Sári forog. Hasról hátra és hátról hasra - igaz, mindezt csak egy irányba. A múlkor azt írtam, csak balra fordul, nos, azóta pedig csak jobbra. 

Így történhetett meg, hogy anyu lerakta a játszószőnyegére (mert itthon is van neki egy), ő pedig elindult, és két perc múlva már a padlószőnyegen volt, és élvezettel kukázta ki a felborított játékdobozból az új könyvét. Mindez fotókon is megcsodálható, itten e. 

Én elmentem etetőszéket nézni a Kenguruba. Azt ugyan nem találtam, de vettem Sárinak egy kacsát, ami igazi nagy örömöt csak a fürdésnél okozott, amit nem örökíthettem meg, mert én is a kádban voltam. A közös fürdés egyébként nagyon is tetszett a Kismanónak, sírt, amikor kivettük. Amúgy szerintem nem azt élvezte, hogy velem van, hanem a vizet, mert a kis víziszonyos újabban igazi pancsoló kislány lett, előre mosolyog, ha meglátja a kiskádját, sőt, olyan kalimpálásokat, csapkodásokat végez a vízben, hogy telefröcsköli a fürdőszobát.

Nos, ebben a képben nemcsak az a különleges, hogy látszik a híres kacsa, hanem az is, hogy így profilból kicsit hasonlít rám is. Éljen!