Pénteken hivatalosan is megkezdtük a hozzátáplálást. Igaz, Sári még nincs konkrétan fél éves, de gondoltam, most már biztos nem ártok vele, viszont így kicsit kielégíthetem a kíváncsiságát az ételek iránt - majd kiesik a szeme, amikor én eszem, sőt, néha még cuppogni is szokott a látványtól.

Almával kezdtük, ami szerintem ízlik neki - bár az első két-három napban inkább az én almámat akarta nyalogatni: szerintem nem jött rá, hogy az ő reszelt trutyija ugyanaz, mint az én ételem, pedig egy nyalintást adtam neki az én almámból, aztán rögtön a reszeltből. Hétfőre viszont megjött a kedve az evéshez, mert bevágta azt, amit elkészítettem, és nem is ment sok mellé. Ez volt kb. 4-5 kiskanálnyi adag, és ugyanennyit megevett tegnap is. Talán azért jött meg az étvágya, mert nem közvetlenül szoptatás után kínáltam meg (ahogy a könyvekben írják), hanem szoptatás után 30-45 perccel, lehetőleg dél körül, hogy szokjon ahhoz hozzá, hogy délben evés van.

Amióta ilyen szépen gyömöszöli az almát, a kakija megint sötétzöldbe váltott át. Nem tudom, köze van-e amúgy a hozzátápláláshoz, mert egyébként újra 2-2,5 óránként akar szopizni, szóval lehet, hogy csak túleszi magát. Viszont minden este almapüré állagú, méregzöld cuccost találok a pelusban, kb. abban a mennyiségben, amit ebédre megevett, úgyhogy szerintem valami kapcsolat van köztük. Viszont Sári nem tűnik sem betegnek, sem hasfájósnak, úgyhogy szerintem folytathatjuk a kajálást.

Ma megkóstoljuk a barackot, kíváncsi vagyok, az milyen bélműködésre fogja serkenteni a porontyot.