Ma nyakunkba vettük a fél várost, és elmentünk meglátogatni egy férfiút, aki hasonló korú és súlyú, és mint utóbb kiderült, ez épp elég ok volt arra, hogy Sári belehabarodjon, az anyukák (én meg a másik) pedig olvadozzanak a lesütöttpillájú, ámde meglehetősen kacér kislány közeledésén, és a hetyke kissrác távolságtartásán.

Na, de ne szaladjunk ennyire előre, ugyanis első körben muszáj megemlékeznem a sikeres útról - Sári ui. a dugó meg az egyedül autózás ellenére egy hang nélkül álomba szenderült a hátsó ülésen, úgy, hogy közben én kitartóan danoltam, és csak akkor hagytam abba, amikor észrevettem, hogy rég alszik. Mondjuk az is igaz, hogy épp alvásidőre igazítottam az indulást, és bár meglehetősen pofátlanság ilyen hajnalban beállítani vendégségbe, a vendéglátónkat ez nem zavarta.

Sárifüles természetesen felébredt, amikor odaértünk, és bár ekkor még nem tanúsított különösebb érdeklődést a kispajtás iránt (akinek nevét személyiségi jogai fedik), de a játékai annál izgalmasabbnak bizonyultak. Nekem különösen egy beszélő kutya tetszett, aminek ha megérinted a fülét, akkor mondja, hogy fül, és így tovább. Sárinak meg tulajdonképpen mindegy volt, csak meg lehessen rágni.

Sárinak kis, a férfiúnak férfiúsan nagy zabbantás után sétálni mentünk, ahol Sári csak egy adag hiszti után volt hajlandó bealudni, utána viszont olyat kummantott a hidegben, hogy mi felnőttek sétálhattunk, ebédelhettünk, sőt, visszamehettünk a lakásba, és őt kirakhattuk az erkélyre, akkor is durmolt. Valószínűleg még most is aludna, ha nem keltem fel, mert azért délután 3-kor már illendő volna hazamenni.

Na, a kis trottyos ekkor jött ám csak igazán elemébe. A babák valahogy kézbe kerültek, így anyu biztonságából tudtak ismerkedni egymással - de amíg a kissrác rámosolygott Sárira, majd szégyenlősen anyukája nyakába bújt, addig Sári csípdeste, fogdosta (nem OTT!), elkapta-elengedte, egyszóval minden megtett, hogy felkeltse őkelme érdeklődését. A nagyfiú egy darabog tűrte az ostromot, majd kicsit-kicsit hangot adott elégedetlenségének - hiába, lehet, hogy Sári nem az esete. Sebaj, nem voltunk elkenődve, mert azért később még kapott egy-két mosolyt a lurkótól Sári, de az a gyanúm, hogy ez a szerelem plátói lesz.

Mindenesetre velem már összehaverkodott a vej-jelölt, és ez a fontos, nem?

Amúgy hazafelé is elég jó utunk volt, bár a végén már nagyon unhatta Sári a hátsó ülést, mert sírni kezdett. Szerencsére közel voltunk már, úgyhogy egyáltalán nem volt vészes.

Én viszont úgy megbetegedtem estére, hogy csak na. Már reggel is taknyos voltam, de azt hittem, csak az allergia, de most már a fejem is fáj, és ég a szemem, szóval ez megfázás lesz. Remélem, nem hagytam bacikat a vendéglátóknál.