Úgy utálok pakolni! Pedig hiába húztam-halasztottam, most már muszáj volt végérvényesen belefogni, mert holnap jön a teherautó, és viszi a cuccainkat. Ráadásul mivel elviszi a TV-t és a számítógépet is, így kénytelenek vagyunk Sárival mi is menni - függő vagyok, TV és gép nélkül meghülyülnék. Cs. még marad pár napot, amíg dolgozik, de hamarosan ő is csatlakozik.

Sosem gondoltam volna, hogy ennyi holmink van. És mennyi kacat - te jó isten. Teli vagyunk pl. mindenféle céges repiajándékkal, csomó termékmintával, vagy egy tonna újsággal és magazinnal (amit levittem a nyanyáknak, de mivel nem voltak a szokott helyen, letettem a reklámos ládába - de fél óra múlva már nem volt ott). És annyi, de annyi ruhám van, aminek a 90%-t nem hordom (igazából 80%, a 80-20-as szabálynak megfelelően).

Szóval tegnap pakoltunk. De nem sikerült mindent elrakni, így még csütörtökön is kell. A tegnapi pakolásnak mindössze az lett az eredménye, hogy egy csomó cuccunk dobozokban áll, és persze mindig az, ami éppen kellene. Meg zsákokban, illetve szatyrokban. A legviccesebb szatyrokkal költözni. Milyen hülye szó már az, hogy szatyor?

Az egyik dobozba pedig becsomagoltam az életemet is.