Sári tegnap volt 8 hónapos, kereken. Már 16 hónapja része az életünknek...

Kedd esti mérések szerint 8480 g, de sokat fogyott szegénykém a nagy betegeskedésben (a kórházba 8300 g-mal került felvételre), a hurkincák teljesen eltűntek a combjáról, kilátszanak a bordái, de ami a legdurvább: látszik a nyaka. No, azért még most sem néz ki alultápláltnak, szerencsére volt miből fogynia, de tudom, milyen kis Micheline-baba volt korábban - most inkább hosszú, mint széles, olyan kisgyerek-formája lett, nem olyan babás többé.

Őszintén szólva azt hittem, hogy 8 hónapos korára már sokkal több mindent fog csinálni, mint amit csinál, de eldöntöttem, hogy nem foglalkozom innentől kezdve ilyenekkel, mert ami a lényeg, hogy folyamatosan fejlődik, ha kicsit lassabb tempóban is, mint a többiek.

Ami újdonság, hogy erősen jön két kis foga, jó éles mind a kettő, úgyhogy látszani még alig látszik, de nyomot már hagy... Mindemellett egyre ügyesebben csücsül a kis dagigolyó, igaz, még azért mögé kell ülnöm nekem is, mert nem igazán érzi a korlátait a kicsi, és ha gondol egyet, akkor hátravágja magát. A napokban vettem azt is észre, hogy ha felállítom, akkor pár másodpercig teljesen egyedül tudja tartani magát. És tegnapi találmánya a pucsítás, vagyis a popó égbe tolása, amiből gondolom, majd a kúszásnak kellene jönnie, de Sári egyenlőre akkora lendülettel csinálja mindezt, hogy a popó jobbra, vagy balra elborul, így a gyerek pedig átfordul. Sebaj, majd rájön, hogy hogyan lehet ezt tökéletesíteni.

A nagy újság pedig az, hogy tegnap hivatalosan is megkezdtük az "egyedül alszom el a kiságyban" c. műsort, és az az igazság, hogy az eredmény felülmúlta a várakozásaimat. Sárit, amikor álmos lett, betettem a kiságyba, ahol játszott kicsit, dünnyögött egy sort, nyafizott, de akkor hasra fordítottam, és szép lassan mondókázva elaludt. Mind a kétszer így altattam el, sőt, este, amikor szokás szerint bealudt a szopiba, kicsit megébredt, amikor letettem a kiságyba, de akkor is álomba símogattam. Semmi ringatá, semmi szopi. Persze, az igazat megvallva sokkal fárasztóbb ez az altatási ceremónia, de az leng a szemeim előtt, hogy így előbb-utóbb megtanul egyedül elaludni, ami mindenkinek, szerintem neki is jobb lesz. 

No, nem akarom elkiabálni a dolgot, lehet, hogy csak jó napunk volt tegnap, ma pl. már kicsit nehezebben ment a dolog, kétszer ki is kellett vennem, hogy egy kicsit megnyugtassam, de végül csak elaludt, igaz, megint hason, ami a nátha miatt nem baj, mert legalább kifolyik a taki, de igazából nem örülök neki, mert pl. tegnap éjjel is csipogott a légzésfigyelő. Lehet, hogy csak téves riasztás volt (bár a riasztásig nem jutott el, csak a figyelmeztető csipogásig), mert eléggé az ágy szélén feküdt Sári, de ennek ellenére már hónapok óta nem volt ilyen, úgyhogy megint levert tőle a víz teljesen.