Eh, 28 lennék, vagy mi.

De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy kiborítanak az éjszakázások. Sári vagy annyira elszemtelenedett, vagy nem tudom, de újabban már 3-4-szer kel éjjel minden rohadt nap, csak és kizárólag szopizva alszik el és csak és kizárólag mellettem. 

A 3-4-szer kelés élményét gondolom nem kell ecsetelnem. A szoptatással "csak" az a gond, igazából szerintem nem lehet éhes (ennyiszer biztos nem), ezért nem is szopizik, csak cumizik, ami a kettő darab foga miatt egy kicsit kellemetlen. A mellettem alvással pedig az, hogy így egyrészt minden neszre felébredek, meg amúgy is éberen kell aludnom, nehogy kitakarjam, ráhúzzam a fejére a takarót, ráfeküdjek, lelökjem, megüssem, meg egyáltalán, figyelnem kell, hogy lélegzik-e, úgyhogy ha nem lenne a 3-4 ébresztés, már akkor is ez önmagában elég kimerítő program lenne éjszakára. Próbáltam suttyomban Cs. mellé csempészni a kisasszonyt, de amennyire bírja az apját nappal, annyira utálja éjszaka, mert éjszaka csak én vagyok jó.

Úgyhogy olyan vagyok most már tényleg, mint egy zombi, mert ráadásnak az éjszakai műsor ellenére fél6-6 körül kel a drága, és bár nappal alszik, mint egy kisangyal (szopi és ringatás nélkül, az altatási szintidő mintegy 10 perc!), azért hiába fekszem le (nem teszem, de ha mégis) az azért mégsem olyan pihentető, mint mondjuk 5-6 óra éjszakai nyugalom egyhuzamban!

Úgyhogy a múltkor kiakadtam, és úgy döntöttem, megpróbálom a vizes módszert. Mivel én nem vagyok olyan szerencsés, hogy apát feléhasználjam (szegény egyrészt most tényleg sokat dolgozik, másrészt szerintem úgy van vele, hogy inkább én keljek állandóan, mint ő egyszer, ezért nem strapálja magát az éjszakai szopi leszoktatást illetően), így kénytelen voltam én próbálkozni a vízitatással - első éjszakai olyannyira sikertelenül, hogy a cumi-szájbatömés csatán kiizadt Sárikittyom úgy megébredt, hogy vagy egy órán keresztül nyafogott, nem akart elaludni. Második és harmadik ébredésnél sem fogadta el a vizet, ellenben másodiknál ringatva el lehetett altatni, vagyis nem éhes volt; a harmadiknál a családi béke érdekében megszoptattam, ugyanis hajnali fél 5 volt, és ha egy órát küzdök a vizezéssel, akkor épp fél hat lesz, mire amúgy biztos felébredne. Szóval az első éjszaka mérlege csúfos kudarc volt, de nem adtam fel, csak tegnapelőtt elfelejtettem a cumisüveget odakészíteni, így maradt a jó öreg szopirágcsa alternativaként. Tegnap viszont volt víz is, és szigor is, és ébredés is, és láss csodát, 3/4 12-kor kelő Sárikittyomot meg lehetett vízzel itatni (zárójelben jegyzem meg, hogy miután 8-kor szopizott előtte, így szerintem nem lehetett éhes). Ezen felbuzdulva szopi nélkül tettem vissza a kiságyába, de ezen ő megsértődhetett, vagy ilyesmi, mert éktelen bömbölésbe kezdett, amit egy órán keresztül kisebb-nagyobb intenzitással gyakorolt is, annak ellenére, hogy én azért nem hagytam a kiságyban, hanem dajkáltam, csak épp nem szoptattam meg. Persze, meglágyult az én szívem is meg már marhára szerettem volna aludni, úgyhogy végül 3/4 1-kor megszoptattam az amúgy azonnal mély álomba zuhanó lányomat, majd visszatettem a kiságyba, ahol édesdeden szundikált fél 4-ig. Namármost, baszki, ha nappal kibír 4 órát evés nélkül, akkor nemár, hogy éjjel, amikor meg sem mozdul, három órát ne bírjon ki! Így elhatároztam, ha kidönti a ház oldalát, akkor sem szoptatom meg, úgyhogy kapott vizet (kb. két kortyot ivott is), kicsit dajkáltam, majd visszatettem a kiságyba. És láss csodát, egész 1/4 7-ig ott is maradt szótlanul (gondolom, álmodva)! Nem kellett neki a szopi, sőt, reggel is lankadó lelkesedéssel állt neki a reggelinek, pedig azt gondolná az ember, hogy miután egész éjjel éhezett, majd farkaséhes lesz. De nem...

Úgyhogy nem kiabálom el, de azt hiszem, éjszakai elválasztásba kezdtünk, viszont ezzel párhuzamosan próbálom megemelni a nappali szoptatások számát. Az a teóriám ugyanis, hogy Sárinak egy bizonyos mennyiségű anyatejre van szüksége, amit ha nem szopik ki nappal, akkor éjszaka fogja. Nappal ugyanis már csak háromszor szopizik, reggel-este, meg egyszer délután, és lehet, hogy ez neki kevés. Ezért ma ebéd után is megkínáltam, és boldogan cuppant a cicire - hát nem tudom, inkább nappal használjon, mint éjjel. 

Közben folyamatosan járunk a fülészetre, ugyanis az egyik fülecskében még mindig van váladék, de hiába szívom az orrát, sehogy sem akar elmúlni. Tegnap már azt mondták, hogy valószínűleg egy megnagyobbott orrmandula okozza a problémát, ezért nem gyógyul a füle (sőt, a védőnő szerint emiatt akár nagyot is hallhat, ami lehet az oka annak, hogy alig vagy egyáltalán nem gagyog - bár szerintem hallani biztos hall, de ez más kérdés). A fülész szerint ezért majd ki kell vetetni az orrmanduláját, de azt csak egy éves kor után lehet, úgyhogy addig orrszívás, fülmelegítés, ésatöbbi, ami viszont eddig egyáltalán nem használt... Szóval ki tudja, félek, nem egyszer szúrták csak fel azokat a fülecskéket, bármennyire is igyekszünk...

Hogy mondjak pár jó hírt is: Sári már egy ideje tud pápázni, igaz, még csak 80%-ban érti, hogy mikor kell mutatnia. De ha mondom neki, hogy pápá, akkor bőszen integet: igaz, nem mindig a megfelelő személynek, sőt, van, hogy a játékainak... Mindemellett megtanulta a "süti-süti-kalácsot" is, úgyhogy ha mondókázom neki, próbál tapsikolni. Gyönyörűen csücsül, bár felülni nem tud, ezért a védőnő szerint nem szabad ültetni - hja, mintha le lehetne fektetni. Ha elfárad, akkor viszont elvágódik, amitől néha megijed, néha jól szórakozik rajta. Ha ül és megfogom a kezét, fel akarja húzni magát állásba. 

A kúszással ott tartunk, hogy ha meglátja a papucsomat (csak az én papucsommal működik), akkor a közelbe gurul, hasra fordul, majd hason irányba forgatja magát, és úgy 30-50 centit hajlandó kúszva megtenni érte. A kúszás egyenlőre inkább popóriszálás, és elég lassan halad vele, de határozottan előrefele irányuló mozgás ez, amiközben ugyan egyfolytában nyafog (hogy anya miért nem segít neki), de halad...

Én pedig a szülinapomra kaptam Cs-től egy igazi romantikus ajándékot, egy szép fülbevalót, amit betettem a fülembe, de úgy begyulladt tőle, hogy pár óráig azt hittem, leesik a fülcimpám. Pedig arany. Azt mondta, gondolkodott a manikűrkészleten is, de abból az igazán márkásak nagyon drágák, és a fülbevalót mindig pénzzé lehet később tenni. Cs. igazi romantikus alkat, ezért szeretem...