Szóval eladtam a kiságyat, ami a mi szobánkban volt, és vettem egy bébiőrt (a teszveszen - jól meg is szívtam vele, mert egy csomó funkciója nem működik, így az eladótól visszakértem 2000 Ft-ot), úgyhogy kínálkozott a vissza nem térő alkalom, hogy Sári saját szobába költözzön. Persze, Cs. és Anyu rögtön rázendítettek, hogy "jajj, szegény, milyen picurka még", de én úgy voltam vele, hogy egy próbát megér a dolog, ha nagyon rossz lesz neki, akkor legfeljebb visszaköltöztetjük hozzánk.

Pénteken ezért már egész nap a saját szobájában voltunk (eddig a nappaliban szoktunk lenni), hogy kicsit szokja a légkört, illetve ott is altattam. Este pedig szépen bealudt a szopiba, ahogy szokott, így viszonylag egyszerűen tudtam betenni az ágyába. Bébiőrt bekapcsoltam, majd mi is aludni tértünk a saját hálónkba, de én olyan ideges voltam, hogy jóformán semmit nem aludtam éjjel. Cs. is, mert állandóan ébresztgetett, hogy hallottam-e valamit. Hallottam ugyan pár nyöszörgést (nem a bébifonon, hanem a nyitott ajtókon keresztül), de mivel soha nem lett belőle sírás, így tulajdonképpen egyszer sem kellett bemennem egészen fél 6-ig, ami még akkor is jónak számított volna, ha együtt alszunk. Amikor meglátott, nagyon megörült nekem, de hiába szoptattam meg, már az istennek sem akart visszaaludni, ellenben 8 körül olyan álmos lett, hogy muszáj volt egy kicsit visszabújnunk az ágyba, és aludni egyet együtt. Kiderült továbbá, hogy a bébiőrt vagy túl messze raktam tőle, vagy nem kapcsoltam be, mert az semmilyen hangot nem továbbított az adóba, de most már legalább ezt is tudjuk.

Nos, a sikereken felbuzdulva a kiságy helyére átvittem a nappaliból azokat a virágokat, amelyeket veszélyesnek ítéltem meg, és amelyekre Sári előszeretettel startol rá, ha meglátja őket. Persze, továbbra is a szoktatásnál tartottunk, így egész nap újfent a gyerekszobában voltunk (ahova időközben vettünk egy szőnyeget, mert olyan sivár volt a padló), és nagyjából ugyanúgy este gond nélkül lefektettem a gyereket, mint előtte nap. Azzal a különbséggel, hogy most végre Cs. és én magunkra csuktuk a hálószobaajtót, és olyat szeretkeztünk, amilyet már régen nem... úgyhogy meglehetősen optimistán bújtam ágyba. Éjfélkor viszont be kellett mennem, mert Sári nagyon keservesen sírt, de szerintem fájdalmai lehettek, mert a kezemben azonnal elaludt, viszont még le sem tettem, amikor újra sírni kezdett - álmában. Lehet, hogy fogacska van a dologban, de nem tudom kitapogatni, mert azonnal megharap, ahogy bedugom az ujjam a szájába. Végül is le tudtam tenni, de negyed 6-kor újra kukorékolt, és csakúgy, mint előző reggel, már a szopira sem aludt vissza - ellenben fél 8-kor (két óra nyűglődés, sírás és hiszti után) mellettem végre elaludt.

Tegnap este így nem voltam már olyan optimista (szex sem volt, talán ezért), de végül is ma 4.49-ig bírta egyfolytában - amikor is vagy háromszor vettem ki, ringattam vissza és tettem be az ágyába, majd osontam "haza", de mire az ágyhoz ért a seggem, újra rázendített. Negyedszerre (5.40-kor) már nagyon pipa voltam, úgyhogy átküldtem Cs.-t, de a lelkére kötöttem, hogy ide ne hozza, mert én 6-ig nem akarom megszoptatni (nem éhes, az biztos, ellenben minden nap kicsit korábban kel, úgyhogy szép lassan újra ott leszünk, hogy 2-3-szor is kell szoptatnom egy éjszaka alatt). Hallottam a bébifonon keresztül, hogy Cs. bement (Sári kicsit elhallgat, figyeli, hogy ki jött be), odament a kiságyhoz (Sári hisztisen sír), kiveszi (Sári kicsit elhallgat), dajkálja (újra hisztis sírás - ez nem anya!), majd lassan elhallgatott Sári, én pedig megnyugodtam, hogy ha nem lát, akkor elvan az apjával is. Egyszer csak nyílik az ajtó, Cs. megjelent a gyerekkel a karján, aki persze, amint meglátott, elkezdett ordítani. Na puff, Cs. persze mondhatta, hogy "látod, nálam bőg", úgyhogy lepasszolhatta nekem, és alhatott tovább. Megint nagyon pipa lettem, és 5.55-ig próbáltam a gyereket csitítgatni, de úgy döntöttem, hogy aludni még mindig jobb, mint álmosan elvhű lenni, így végül megszoptattam a purdét. Aki persze cseszett visszaaludni, ellenben marhára élvezte, hogy harapdálhatja a mellemet. Meguntam, és levittem a nagyanyjának. Aki - mint később kiderült- frankón, kb. 3 perc alatt visszaaltatta, és betette a saját kiságyába. Mindezek után vidáman és derűsen ébredt fél 8-kor, én pedig csak kamillázok, mert ez a 10 hónapos szórakozik velünk. De most már eltökélt vagyok, Sárinak igen is a saját szobájában kell aludnia, mert nekünk felnőtteknek is szükségünk van egy helyre, ami csak a miénk.