Szeretném, ha egyszer találnék egy olyan orvost, akinek van annyi ideje, hogy leüljön mellém, és pontról pontra elmagyarázza, hogy a laborleleten az egyes vizsgált cucc mit takar, és mit jelent az, ha az érték nem a referenciatartományba esik.

Ma elmentem Sári leleteiért, ami meglepő módon el is készült.

Azt bírom az orvosi leleteken, hogy a lényeg, vagyis a betegség és a terápia latinul van írva, hogy a laikus még véletlenül se igazodhasson ki rajta. Ezért aztán a delikvens a leletet böngészi, tök megijed, mert még az egyszerű nátha latin neve is baromi ijesztően cseng... A labor pedig azért nonplusultra ilyen szempontból, emrt ott referenciatartományt is megadnak az egyes értékeknek, így a hülye is láthatja, ha valami (amiről persze fogalma sincs) nem a normális tartományba esik.

Sári leletén is volt egy csomó minden, amit megcsillagoztak - azaz ami nincs benne a tartományban. Ennek a 90%-ról halvány lila gőzöm sincs, hogy mi, de azért ahhoz nem kell orvosi diploma, hogy sejtsem, hogy az "Immunkémia" címszó alatti 3 értékből ha kettő eltér a normális tartománytól, az azért nem túl bíztató, tekintve, hogy immunhiány gyanú merült fel az ő esetében. Az eltérés olyan mértékű, hogy az IgA esetében a normális tartomány 0,7-4 közötti, míg Sárié 0,19. Az IgG pedig normálisan 7-16, Sárié 4,54.

Így persze rohantam a háziorvoshoz, aki vakargatta a fejét, hogy ez bizony nem túl jó labor. Megkérdezte, hogy terveztem-e Sárit közösségbe vinni. Mondom, igen, szeptembertől megy bölcsibe. Erre ő meg az asszisztens úgy néztek rám, mintha a vágóhídra küldeném a lányt (mint egy órával később megtudtam, egy immunhiányosnak a bölcsőde kb. ezt is jelenti), és közölték, hogy felejtsem el a bölcsit, sőt, ezzel az eredménnyel valószínűleg emelt családi pótlékra avagy meghosszabbított GYED-re is számíthatok.

Na, ekkor ijedtem meg nagyon. Mert ezek szerint súlyos a helyzet, rá is kérdeztem, de az orvos természetesen csak annyit mondott, hogy konzultál az immunológussal, hogy hogyan tovább, jövő héten keresni fog. 

Paff voltam. Kiértem a kocsihoz, sírva felhívtam Cs-t, akit persze szintén sikerült halálra rémítenem, de már láttam magam előtt, ahogy Sári arcán maszk van, amikor iskolába megy, és hogy a széltől is óvni kell, meg minden szar vírust bekap, amitől százszor betegebb lesz, mint egy normális gyerek... Szóval nagyon megrémültem, így nem csoda, ha hazaérve rávetettem magam az internetre. Itt persze még rémisztőbb dolgokat olvastam, mint pl. ma már nagyrészt megérik az immunhiányos gyerekek a felnőttkort, és hogy a hiányzó micsodákat, amiből a legtöbbnek 1 érték rosszabb az átlagnál, nem kettő, mint Sárinak, nos, ezeket havonta infúzióval juttattják a gyerekekbe... Úgyhogy szörnyűek a kilátások, még jobban kétségbe estem.

Közben pedig néztem Sárit, aki mit sem sejtve a betegségéről tök nyugodtan, és vidáman csücsült a földön, és olvasta az egyik mesekönyvét. Néha rámnézett, vigyorgott egyet, aztán buzgólkodott tovább. Egészségesnek tűnt, erősnek, vidámnak, olyannak, aki élni akar, nem betegeskedni. 

Kicsit később csörgött a telefonom: a doki volt. Beszélt az immunológussal, bediktálta neki Sári laborját, és az immunológus közölte, hogy a referenciaértékek felnőtt szintre vannak belőve, a gyerekeké más, így azokat figyelmen kívül lehet hagyni. Ebben a tekintetben tehát Sári értékei nem annyira rosszak, úgyhogy ez még önmagában nem utal immunhiányra. Ami viszont aggasztó, az a süllyedése, mert az magasabb, és ez gyulladásra utal. Az orvos szerint valószínűleg még mindig a füle okozhatja, és ez az, ami immunhiányra is utalhat. Mármint, hogy a füle november óta gyulladt. Ezért elsősorban a fülészettől kellene valamiféle terápiás javaslatot kicsikarni (azon túl, hogy szívjam az orrát), egyébként pedig ki kell várnunk két-három hónapot, és akkor újra megismételni a vizsgálatot. 

Vagyis épp ott vagyunk, mint a labor előtt. Lehet, hogy immunhiányos, de nem biztos. Fasza. Azért a gyereket lehetőleg ne vigyem sehova, főleg nem más gyerekek közé. A pneumococcus elleni oltást nem adathatom be, mert a füle nincs rendben (és amúgy is elfogyott az oltóanyag, pedig ez alapján Sári a veszélyeztetett kategóriába tartozik, de akkor is), infulenza szezon van, úgyhogy minden tervezett randink lefújva egy időre. 

Úgy döntöttem, elég volt ebből az SZTK-s bénázásból a fülészeten, és viszem Pestre magánorvoshoz. Nagyon jókat hallottam egy dokiról, be is jelentettem Sárit hozzá, igaz, csak február 2-ra kaptunk időpontot.

Ebbe a bizonytalanságba egyébként bele lehet őrülni.

Mindenesetre a fejlődésneurológia egészen más dimenzióba került innentől kezdve, a gyógytorna lehetősége ugyanis majdhogynem wellness-számba menne egy immunkezelés után. Egyébként pedig ma délután Sári azzal szórakozott, hogy odahömbölgött az ajtóhoz, becsukta, majd addig tekergett-mocorgott, míg ki nem tudta nyitni, és át nem jutott a küszöbön. - Ugyan nem mászik, gondolom, nem is fog soha, de végül is eléri, amit akar.