Sári a múltkor a kórházban annyira jól elvolt a hintalóval, hogy egymásra kacsintottunk az apjával, és úgy döntöttünk, hogy a szülinap hintalovat fog teremni. Illetve a vatera, mert új játékot már csak elég ritkán veszünk, és amúgy is, nekünk olyan paripa kellett, amelyiknek normális ülése van, nehogy leforduljon róla a leányzó.
Így történhetett, hogy a szülinapi ajándék három héttel korábban ért ide, és mivel Sári annyira szeretett volna egy hintalovat, így nem dugtuk el az ajándékot, hanem már tegnap összeismertettük lovat és lovasát...
Az eredmény elképesztő: Sárit le sem lehet szedni a lóról. Tegnap még az uzsonnáját is ott ette meg. Nagyon gyorsan rájött, hogy hogyan kell rajta lovagolni, mára pedig magabiztosan mutatja, hogy hol a paci szeme, szája, vagy a paci maga...
Mondtok, amit mondtok