NEM IMMUNHIÁNYOS!

A Szent László Kórház Gyermekimmunológiai Ambulanciája helyes hely, telis tele visongatnivaló képekkel a falon, és egy csomó -nem koszos- játékokkal. Sőt, van babáknak való is, amivel mondjuk csupa 4-á5 éves gyerek játszott, de ettől most tekintsünk el. A váró amúgy nagyon pici, a szülőknek nem igazán van hova leülni, é mivel Sárit még nem ültethetem egyedül a padra, így kénytelen voltam a tornapadra kuporodni én is (a gyereksámlira nem fért volna rá a farom...). Mindegy, végül is nem kellett sokat várnunk, de ahogy láttam, nagyjából senkinek sem (vagy csak jókor mentünk?). 

A doktor egy viszonylag fiatal, kedves ember, aki alaposan kikérdezett minket, majd megvizsgálta az addigra már üvöltő Sárit (csak éles helyzetekben kezd el sírni, amikor pl. meghallgatják a tüdejét...), és közölte, hogy semmi baja - ui. a határértékek természetesen nem vonatkoznak ilyen pici gyerekre, úgyhogy az IgG-je normális, az IgA ugyan egy kicsit alacsonyabb, mint kellene, de nem vészes. Adassam be a prevanar-t, és vigyem vissza fél év múlva, akkor vesznek majd tőle vért is, és megnézik, hogy nőtt-e az IgA-ja. A bölcsőde mondjuk egyenlőre felejtős, de mivel úgyis csak szeptemberben vinném, addig még sok minden történhet. Társaságba mehetünk, persze, de azért kicsit nem árt vigyázni.

Cs. és én annyira, de annyira megkönnyebbültünk, hogy ünneplés képpen elvittük a porontyot a Tropicariumba, egyrészt, mert gondoltuk, azt ő is élvezné, másrészt pedig mivel még mi sem jártunk ott. A belépő elég húzós (1900 Ft/fő), és mivel nem voltam benne biztos, hogy Sárinak kell-e fizetni, ezért rákérdeztem a pultoscsajnál, aki roppant kedvesen közölte, hogy "Ki van írva, hogy csak 4 éves kortól kell!" Ilyenkor persze semmi szaftos beszólás nem jut soha eszembe, ezért csak bambán bámultam rá - komolyan, ezt annyira utálom, nem az én hibám, hogy szart se keres, örüljön, hogy legalább van munkája! Ellenben én kifizetek 3800 Ft-ot, és azért nem azt várom el, hogy lehülyézzenek! Messze van még Európa, ugye...

Na mindegy, a Tropicarium tetszett, bár tény, hogy ilyen pici gyerekkel azért nem ugyanaz, mint mondjuk egy ötévessel. Nyilván mi nem olvastuk fel neki az összes tudnivalót, és mivel nagyrészt kézben kellett tartani, ezért tulajdonképpen elég gyorsan végig is értünk - de azt hiszem, Sárinak ez így pont elég volt. Nagyon tetszettek neki a színes halacskák, meg a nagy halacskák is (cápák) abban a medencében, ami alatt át lehet sétálni (amúgy én sem láttam még ilyen közelről cápákat, meg rájákat sem, de megállapítottam, hogy elég gusztustalan állatok). A sok látnivalóban viszont úgy elfáradt, hogy amint betettem a kocsiba, elaludt. Tehát élménynek nem rossz, de azért azt hiszem, két-három év múlva újra elmehetünk.

Most pedig rá kell feküdnöm a programszervezésre, ui. annyi ember van, akit meg kellene látogatni/hívni, csak a feltételezett immunhiány miatt nem mertem. Éljen, éljen, úgy örülök!