Sári ugye mászik - mostanra már leggyakrabban ezt a mozgásformát választja, bár kb. 5 méter/perc-es sebességgel halad csak, de simán átmászik a küszöbön is, és mostanra már a kő és a parketta sem jelent neki akadályt. A térde csupa kék-zöld folt a sok hülye küszöbtől, de a kis balesetek szerencsére nem szegik kedvét. A bútorokba belekapaszkodik, és látom rajta, hogy nagyon gondolkodik, hogy mégis mi lehetne a következő lépés, de felállni még nem tud egyedül.

Amióta kúszik-mászik, egyszerűen semmi sincs biztonságban tőle. Akármilyen apró piszkot,morzsát, gyöngyöt talál apadlón, az első dolg,a hogy felcsippentse, és a szájába tömje. Evett már tapétát (az előszobában egy helyen lejött a csempe, és ott felfeslett a fűrészporos tapéta, amit Sári egy szempillantás alatt letépett a falról, és a következő pillanatban már nagyban szopogatta, mindezt úgy, hogy Anyu és én is ott álltunk felette), sarat (valaki behozta a földet a cipőjével, amit Sári természetesen azonnal megtalált), morzsát és port minden mennyiségben. Nem vagyok egy házitündér, de mostanában sűrűn porszívózunk, mégis az az érzésem, hogy egyszerűen nem tudok annyit takarítani, hogy Sári ne találjon koszt a földön. Szerintem amúgy direkt vadászik rá...

A másik nagy szenvedélye a cipők és papucsok. Az előszobában rendszeresen leparkol a cipős polc előtt, és nagy élvezettel és műgonddal pakolja le a cipőket, ami pedig megtetszik neki, azt nyújtja oda, hogy húzzuk fel a lábára. Amikor olyanja van, előfordul az is, hogy vissza is pakol mindent a helyére, igaz, párosítani még nem tudja őket, de az apjával már próbáljuk motiválni erre is.