Tudtam, hogy elkiabálom, mert bár Sári nem lett újra lázas, de azért eléggé köhög, és ma iszonyatosan nyűgös volt. Megtapasztalhattuk, hogy milyen az, amikor tényleg semmi nem jó, egyedül akkor nem nyafogott, ha táncoltunk vele, és ezt szó szerint kell érteni: vagyis tánctartásban, tánclépésekkel. Amikor felveszem, keresi a kezemet a kis kezével, és ha megtalálta, emeli fel tánctartásba...

Ehhez hozzájön, hogy gyakorlatilag két napja nem eszik, vagy csak nagyon keveset. Sosem volt mondjuk nagy evő, de azért mostanában 180-200 g főzeléket mindig benyomott, most meg 2-3 kanál, és kész. Se banán, se joghurt, se keksz nem kell neki, pedig ezek a kedvencei, esetleg csak a kölesgolyó, meg egy kis gyümölcslé az, amit elfogad. 

Délután visszavittem az orvoshoz, aki semmi különöset nem vett észre, mondjuk rákérdezett, hogy nem fájlalja-e a fülét, úgyhogy azóta ezen parázok. Mert szerintem nem fájlalja, de akkor mi fáj neki, mitől ilyen nyűgös? Persze, lehet, hogy a foga...

Doki után elugrottunk a boltba, mert elfogyott Sári gyümölcsleve, és bár Sári 80%-ban elég jól viselkedett, azért a végén mér nagyon hisztis lett itt is. Így azt az ötletünk támadt, hogy adunk neki túrórudit - na, az egy kicsit meghozta a kedvét, egészen addig, amíg a rudi tartott. Sári még sosem evett csokoládét, vagy édességet, de azt hiszem, megtetszett neki, mert amikor elfogyott a rudi, olyan bőgésbe kezdett, hogy én még ilyet nem láttam. Még a kölesgolyó sem nagyon tudta lenyugtatni. 

Végre kapott normális hintát is a Leányzó, mert az ugrálós már nem annyira villanyozza fel, és amióta Cs. egyszer a hordozóban meghintáztatta, azóta egyfolytában azt követeli, ami egy kicsit fárasztó... Na, a hinta kicsit jobban bejött, mint a TúróRudi, persze, csak amíg tartott, utána újfent visítás következett. Szerencsére ezt már a Mamája kezelte le, aki valamilyen módon kb. 2 perces szintidővel altatja, nem tudom, mit csinál vele... (remélem, nem alkalmaz kényszert, vagy ilyesmi).

Alvás közben is egy csomószor felsírt, végül ki kellett vennem, és a mellkasomon altatni vissza. Ilyenkor persze nem tudom visszatenni a kiságyra, csak a kanapéra, ami viszont azt jelenti, hogy nekem ott kell maradnom mellette, mert ha felébred, akkor az első dolga lenne leesni. Nekem pedig szétrobban a fejem egész nap, úgyhogy rám fért volna egy kis alvás, de azon a fél-ágynyi helyen, amia kanapéból maradt, nem tudok pihenni. Így maradt a nyűglődés - ami az egész napunkat jellemezte.