Sári ma fél 6-hor már kukorékolt, és ha belevesszük, hogy ez régi idő szerint fél 5, akkor még inkább siralmas a helyzet. Mindez többek között azért is gáz volt, mert ma vendégeket vártunk, akik előreláthatólag épp abban a kritikus időben akartak megérkezni, amikor Sári még ébren van, de már fáradt, ebből kifolyólag nyűgös, viszont ha a vendégek jönnek, akkor érthető módon aludni már nem akarna. Ebből kifolyólag egész nap nyafka lenne, így nem tudom megmutatni a világnak, hogy milyen édes kis manóm van nekem. 

Ez nagyjából így is lett, tetézve még pár dologgal. Elsőként azzal húztam ki Sárinál a gyufát, hogy édes kis copfokat gumiztam neki - olyan hosszú már a haja, de visítani kezd, ha bizergálom, amúgy viszont össze-vissza áll, és én amúgy is alig várom a hajasbaba-korszakát. Szóval elnyomva a tiltakozó hangot magamban begumiztam a síró Sári hajacskáját, amitől tényleg nagyon cukor lett, de persze vagy két perc után szétszedte a copfjait. 

Ezután kimentünk az udvarra, kicsit motorozott, amikor a dédinek eszébe jutott, hogy az unokatestvéreim homokozókészlete milyen jó játék lenne a Lánynak. Elő is kereste, de mivel általában egérszarosak voltak, így nekiállt lecsutakolni őket. Sári persze odalökdöste magát a műveleti területre, majd annyira megtetszett neki valami a földön, hogy ahogy nyújtózkodott érte, arccal előre leborult a motorról, rá a betonra, vagyis inkább a játék gereblyére, aminek természetesen felfelé álltak a villái... Persze, volt nagy ordítás, de szerencsére nem különösebben sérült meg, leszámítva egy piros horzsolást a füle mögött. 

Engesztelésképpen a dédi elvitte hintázni. A hinta egy fa ágára lett kötözve, még Cs. csinálta a hétvégén, azzal a kikötéssel, hogy a kötél nem fogja sokáig bírni, idővel cserélni kell. Igen ám, de tegnap ráadásul még az eső is esett, és a megázott kötél valószínűleg még annyira sem bírta, így a hinta jobb oldala leszakadt! Az volt a szerencse, hogy a Dédi nem merte nagyon löködni, így épp fogta a hintát, úgyhogy Sárinak tulajdonképpen semmi baja nem esett, csak nagyon megijedt. 

És akkor még nem ért véget a mai balesetek sora, mert később, amikor már itt voltak a vendégek (Kisvacakék), akkor a fáradtságtól elvágódott a betonon - úgyhogy indítványoztam egy sétát a játszótérre, mert reméltem, hogy a kocsiban legalább elalszik. Végül így is lett, de a játszón valami debil gyerek úgy ordibált, hogy felébresztette a kb. 5 perce alvó Lányt, aki mondjuk nem tűnt fáradtnak, sőt, élvezettel hintázott meg homokozott, de azért ez nem volt egy pihentető nap neki sem.

Emiatt persze egész nap nagyon miss volt, és még szerencse, hogy Kisvacak már találkozott velünk jobb pillanatokban is, mert ma nem igazán voltak nagy cimborák... Általában nem nagyon foglalkoztak egymással, csak amikor ugyanazt a játékot akarták játszani, de ilyenkor legalább szabályosan veszekedtek: van pl. Sárinak egy játéka, amin állatformákat kell nyomogatni, hogy azok állathangokat adjanak elő, és ez a játék természetesen egyszerre kellett volna mindkét porontynak. Mi J.-vel csak arra lettünk figyelmesek, hogy egész szabályos kis bunyó bontakozott ki a játszószőnyegen, igaz, szerencsére nem durván, csak egymás kezét löködték a gyerekek. Most Sári bizonyult gyengébbnek, mert rendre feladta Márk ellen a küzdelmet, de úgy láttam, a társaság inkább csak zavarja, semmint érdekelné. Kár, mert eddig olyan jó volt nézni, ahogy szerelmesen nézegetik egymást, úgy látszik, eljött a durcás-irigy időszakunk... Meg amúgy is, Sárinak ma nem volt nagyon jó kedve a fáradtság miatt, de szerencsére Kisvacak hozta a formáját, és ő megítélésem szerint jól elvolt.

Mi Anyukák is alkottunk, elterveztük, miből fogunk meggazdagodni, de ezt természetesen nem publikálom, nehogy valaki lenyúlja az ötletet. (Ha pedig már meggazdagodtunk, akkor is inkább könyvet fogunk írni róla, és ezzel még egy valag pénzt fogunk keresni)

Még annyit, hogy Cs. egyébként most is "hozta a formáját", de erről bővebben a másik blogban, ha lesz hozzá kedvem.

Ja, és a legfontosabb: Sári ma 1 éves, 3 hetes és 5 napos, és ma először segítség nélkül felállt. Reggel már úgy ébredt, hogy fel tud állni, mert szopi után az apjára akart mászni, és véletlenül álló pózba nyomta magát, majd napközben állandóan felállt a kezembe kapaszkodva (nem segítettem, csak kapaszkodót nyújtottam), és végül délután alvás előtt önállóan felállt a kiságyban. Tudom, hogy más babák ezt már 8 hónaposan megcsinálják, de úgy látszik, Sárinak erre meg kellett érni. Emellett állandóan lépegetni akar, már olyan unalmas vezetgetni, főleg, mert nem is igazán lépeget, hanem inkább esik, és kitámasztja magát a lábával... Lesz ez még jobb is!