Annyi mindenről kellene írnom, de azt hiszem, most egyhamar nem fogom utolérni magam.

Ezt a pillanatot viszont muszáj megörökítenem, lefotóznom, hogy később, ha nehezebb lesz, akkor majd előkaphassam, és emlékezhessek rá, milyen jó is együtt!

Tegnap Sári felébredt a délutáni alvásból, és Cs. is és én is bementünk hozzá. Szeretem, amikor kipihent, mert olyankor nagyon vidám. Most is így volt, huncutkodott a kiságyban, mi pedig a kanapén ülve szemléltük. Aztán kivettük, magunk közé, ő pedig nagyon boldog volt: hol Cs.-hez, hol hozzám bújt, ölelte a nyakunkat, hízelkedett. Én Cs.-nek dőltem, és jó sokáig így voltunk, mi hárman. 

Összetartozunk.