Sári ma délután- Cs. szerint az én hibámból, szerintem viszont a saját kis ügyetlensége okán- arccal előre fejelte le a murvát a kutyaól előtt. Legyen elég annyi, hogy nem fogtam elég szorosan, mert nem gondoltam, hogy lehajol egy fémdarabért, de szerintem elég érdekesnek bizonyult az az izé, így amikor meg akarta nézni, elvesztette az egyensúlyát, és arccal előre a kavicsokon landolt. A héten amúgy már ez a második "pofáraesős" balesetünk, az első nyomai már kékülnek a homlokán.

Persze, volt bőgés, de hamar megnyugodott, miután kiderült, hogy a szájába egy csomó apró kavics került (biztos nyitott szájjal csókolta meg az anyaföldet), amit persze a felelőtlen anyja próbált kitakarítani, több-kevesebb sikerrel - de hát ha már úgyis a szájában turkáltam, volt lehetőségem kitapintani, mi újság fogfronton, és azt hiszem, örömmel jelenthetem be, hogy kijött a leányzó 9. foga, méghozzá alul. Igaz, ez is egy őrlőfog, vagyis elöl még mindig csak kettő darab sorakozik, de most már legalább abban biztosak lehetünk, hogy nem csak ennyi marad...

A balesetnek egyébként most az orrocskája látta kárát, ami egy picit felhorzsolódott, sőt, vérzett is, úgyhogy ez volt az első külsérelmi nyomot okozó (szerencsére 8 napon belül gyógyuló) sérülésünk.