Végre van egy kis időm folytatni a sztorit.

Szóval a templomi ceremónia után egy helyi kocsmában volt a "lagzi". Cs. falujában nincs túl nagy kínálat "éttermekből" (az konkrétan egy sincsen), de még kocsmákból sem, így a magyarok által általában "használt" helyen beszélte meg apósom az ebédet, úgy, hogy ő vitte a húst, ezek főztek és felszolgáltak. Ahelység a körülményekhez képest tűrhető volt, bár a terítés kicsit tarkára sikerült, de ez volt a legkisebb bajom.

Innentől kezdve elég groteszk volt az egész buli, kb. mint egy Kusturica-filmben. Kezdve azzal, hogy apósom meglepetésként beszervezett 2 darab cigány zenészt, nos, szerintem a kettőnek volt összesen annyi foga, mint Sárinak (apropó, mert neki már 10 is van ám!). Szóval ezek húzták harmonikán és valami tambura szerűségen a nótát, amitől kiver a víz, de apósom nagyon élvezte (meg még páran, ezt el kell, hogy ismerjem). Aztán rögtön az érkezéskor mindenki a kezembe nyomta az ajándékokat, amit én megköszöntem, és szépen félretettem. Később a sógornőm szólt, hogy azért illene kibontanunk őket - na, itt rögtön bevillant a Macskajajj vonatkozó része, mikor is a fogatlan cigányasszony fennhangon magyarázza, hogy melyik használhatatlan kacatot kitől kapta az ifjú pár - azzal a különbséggel, hogy mi természetesen nem kaptunk semmit, csak Sári. Ő is nagyrészt aranyékszert (ezt sem értem, miért jó egy 16 hónaposnak számára teljesen értéktelen és használhatatlan dolgot venni, de legyen, ha ez a szokás), meg pénzt. Különösen az volt fura, amikor Cs. végigszaladt a vendégeg között az ékszerekkel, és megkérdezte, hogy melyiket ki hozta. 

Sári amúgy megebédelt, és mire a mi kajánkat hozták, el is aludt a babakocsiban kint az utcán (mivel bent húzták a zenészek). Emiatt valakinek folyton kint kellett maradni vele, ami szerintem kapóra jött anyuáknak, akik így időről időre megléptek a fülsüketítő muzsika elől. Időközben megérkezett a pap is, na, ekkor indult be csak a mulatság, ui. a tisztelendő úr köztudottan nagy partiarc. De egyébként apósom vitte a prímet - nemcsak a mulatságban, de a piálásban és a hangoskodásban is. Ő amúgy sem működik nagyon takarékon, de amikor kicsit is iszik, rögtön 10-szeresére nyomja a decibellt és úgy ordibál, mintha mindenki süket lenne. Elég unalmas egy idő után, szegény Cs. és a sógornőm már nem tudnak vele mit csinálni. Cs. ha csak a közelébe kerül ilyenkor, olyan ideges lesz, hogy állandóan veszekszik vele, amitől apósom még hangosabb, Cs. pedig még idegesebb lesz... egyszóval az alaphangulat megvolt részünkről a bulihoz (arról nem is beszélve, hogy MI ugye nem akartunk csinadrattát...).

Amikor Sári felébredt, még javában tartott a nóta, úgyhogy a kisasszony táncolt a lányokkal: úgy ropták, mintha muszáj volna. Amúgy Cs. és én is tangóztunk egyet (ha már jártunk tánciskolába)... nos, maradjunk annyiban, hogy lehet, hogy kár volt a férjem tánctudásába invesztálni 20ezer Ft-ot! Utána keringőztem egyet apósommal, ami viszont meglepően jó volt, de ezután visszatértek a magyar nótához a zenészeink, szóval lehetett újra óbégatni. 

Már nagyon untam a műsort, amikor végül is 2 - fél 3 felé végett lett a mulatságnak, és végre elpakolhattunk. Mi ráadásul siettünk nagyon, mert újra ki akartunk menni a nyaralóba, ahol nemcsak anyuék, de G. és É. is vártak minket. Mivel még össze kellett pakolnunk a holminkat (ettől amúgy idegbajt kapok), és meg kellett várnunk egy nyári jégeső végét, így már fél 6 volt, mire odaértünk. Azért sikerült jól elrendezkedni, Sári is szépen elaludt, mi pedig este sokáig beszélgettünk. 

Vasárnap ebből kifolyólag elég érzékenyen érintett, amikor a kiscsaj fél6-kor dumálni kezdett, de jó fej volt, mert nem kellett szórakoztatni, hanem úgy 6-ig elbeszélgetett és játszott a kiságyban. Aztán Cs. "kicsapta" a mamájának, úgyhogy még egy kicsit alhattunk. Délelőtt Sári még mindig mamázott, amikor is elaludt a babakocsiban, mi pedig kisétáltunk a Dunához, ami amúgy épp áradt. Egyedül az étterem, ahol enni szoktunk nem volt víz alatt, de a Duna-parti bungallók teljesen el voltak öntve. A víz nagyon magasan volt, és iszonyatosan erős volt a sodrása - engem teljesen ledöbbentett, még sosem láttam a Dunát ilyennek. 

Mire visszaértünk, Sári természetesen fent volt és megérkeztek sógornőmék és az apósom is (őt már kilóméterekről hallottuk), és nagyban ment a fürdés. Sári is bement a vízbe, megint nagyon élvezte, azt hiszem, igazi kis vizipók lesz ebből a lányból. Egészen estig ott voltunk, amikor is anyuék hazajöttek, mi pedig visszamentünk a sógornőmékhez, mivel Cs.-nek hétfőn hivatalos ügyei akadtak, úgyhogy mi csak aznap jöttünk haza. Sári egész úton nagyon jól viselkedett (aludt), és hazaérkezésekor nagyon örült a dédinek, meg az összes játékának, és egyfolytában azt mesélte, hogy mit csináltak nagyapánál a kismalacok (körbe-körbe mászik a szőnyegen és huhog, ami gondolom, a röfögés lenne).

Az eseménydús nyaralásos-esküvős-keresztelős héten kiderült, hogy Sárinak kell vennünk egy tologatnivaló babakocsit, ugyanis a lányoknak volt, és nagyon élvezte, hogy fel-alá trappolhat velük. Aztán kibújt a 10. foga is (jobb alsó hátsó), így már egész arányos a fogsora (6-4), de rágni azért továbbra sem akar nagyon. Átaludta az éjszakákat, kivéve azt, amikor hazaértük, és újra a saját szobájában -külön- aludt. Akkor éjjel 2-kor áttelepült hozzánk, és onnantól szépen csicsiskált reggelig. 

Szóval így múlt el az ünneplés, de azóta sem álltunk le, folyamatosan gyártjuk az élményeket, szóval még nincs vége...

...sosincs vége...

(és a képek jönnek... majd...)