Már megint eltelt egy hónap, és közhely, de tényleg rohadt gyorsan szalad az idő.

Hősünk már 16 hónapos, nagylány, a szó minden értelmében. Ez a hónap volt az, amikor végleg felhagyott (felhagyattam vele) olyan kisbabás dolgokkal, mint pl. a szopizás, ami valljuk be, azért tényleg mérföldkő, nekem biztosan. Rám jön pölö az a bikinifelsőm, amit 2 éve vettem, mielőtt terhes lettem. Mégsem hordom, mivel kinyúlt a hátsó pántja (vagy én mentem össze? höhö), és most bő. 

Na de visszatérve az ünnepeltre, akinek 9 foga van, az a jó hír, hogy mostanra már biztosan kijelenthetem, hogy ez a gyerek tud menni, csak nem nagyon akar. Mármint vezetgetve anya/apa/akárki egy ujját fogva bármennyit elgyalogol, de egyedül, kapaszkodás nélkül csak akkor, ha 

Eleddig 32 darab lépést tett meg önállóan egyhuzamban, amúgy feláll, elindul, megáll, és megfordul teljes biztonsággal, csak ugye mégsem akkora biztonsággal, mint mászva. Ezért hát még mindig jobban preferálja a mászást, vagy a vezetgetést, mert úgy biztosan nem esik el. Na, nem mintha gyalogolva elesne, mert amint kicsit meginog, rögtön lecsücsül, és azért valljuk be, puha a popó is és a lábak sem olyan hosszúak, vagyis biztos nem fájdul meg a feneke, ha ráhuppan. Egyszerűen csak baromi óvatos, ami egyfelől nem baj, mert legalább nem rángatják be minden hülyeségbe, másfelől viszont túlontúl kockázatkerülő, akárcsak az apja, úgyhogy azt hiszem, ezt a tulajdonságot azért érdemes lenne továbbfejleszteni.

Foga 10 darab van, de mivel napok óta szarul alszunk, így lehet, hogy útban a többi is. Valahol, valamikor, persze. Beszélni nem nagyon akar, bár a "nem" szót továbbra is tisztán és érthetően mondja, mint ahogy mestere a hangutánzásnak is, ami alatt a "vaú" (kutya), "pák-pák-pák" (tyúk), "pi-pi-pi" (csibe), "miaú" (macska), "beeeee" (bárányka), "nyihaaaa" (lovacska), "háp-háp" (kacsa), "brrrrrr" (motor, autó, traktor, fűnyíró, fúró, porszívó) ésatöbbi értem. "Anya" még véletlenül sem, néha kimond egy-egy értelmesnek tűnő hangkombinációt, amit amikor elkapjuk, örülünk, mint majom a farkának, de ez a galád utána sosem ismétli meg, úgyhogy vagy véletlenek ezek a szavak, vagy csak nagyon huncut a lányom.

Egyébként újabban, pontosabban a nyaralás óta kezdenek változni az alvási szokásai, ugyanis éjjel gyakran ébred, de ha átkerül a mi ágyunkba, akkor jól alszik. Sőt, már 2-szer is előfordult mostanában, hogy a reggeli tejivás után még hozzám bújva aludt egy kicsit, fél 8-8-ig, aminek ne mondjam, mennyire örültem az állandósult fél 6-os kelés után. Egyre nehezebben akar amúgy a kiságyában aludni délután is, tegnap pl. nekem kellett bebújnom mellé a nagyágyba, a minap Cs.-nek, de ma is 1 óra után felsírt, és csak mellettem volt hajlandó visszaaludni. Most az apja váltott le, ott durmolnak összebújva a kanapén.

A kismanó egyre tudatosabban hízeleg: puszit már nagyon ügyesen ad, persze nem mindenkinek, és nem is mindig. Én rendszerint a számra kapok, jó nyálasat. Sokat ölelget, igaz, mostanában kicsit ki voltam, mert hétvégén csak a mamáját akarta, engem nem - mit ne mondjak, fura érzés volt, hogy a lányom ellök, és bújik a nagyanyjához, de olyan szempontból érthető, hogy a mamával sokkal több mindent szabad (aminek nagyon nem örülök, pláne, mert azért nem arról van szó, hogy kéthetente látják egymást fél órára), és a mama állandóan az unokája kegyeit lesi, míg én azért jóval többet hagyom egyedül játszani, és nem is mindig az van, amit ő akar. Éjjel viszont rendet tett a lelkemben a kis számító, ugyanis túl azon, hogy vagy ezerszer felsírt, volt egy pont, amikor csak rajtam volt hajlandó elaludni, úgy, mint kisbaba korában, a mellkasomon fekve. Most döbbenek rá, hogy milyen nagy már - amíg régen az egész kis teste elfért az állam és a csípőm között, most az ölemben ülve már csak a vállamra tudja hajtani a buksiját. Végül aztán átvittem közénk a nagyágyba, ahol persze vígan elvolt fél 7-ig, amikor is úgy keltett, hogy hozzámbújt... ne mondjam, hogy elolvadtam, ugye?

Egyébként új hobbija a csikizés, ha lát egy meztelen talpat, tuti ráugrik. De csikiz mindenkit mindenhol - úgyhogy érdemes vele vigyázni.