Megtalált a régi egyetemi szobatársnőm az iwiw-en. Illetve az egész úgy kezdődött, hogy még télen én kerestem rá, de őt nem, csak az anyukáját találtam meg, úgyhogy neki írtam, hogy adja meg a telefonszámát. Meg is adta, de végül valahogy elmaradt a felhívása, és egyébként éppen tegnapelőtt gondoltam rá, amikor a levelet kaptam tőle.

Ő jogász volt, és bár alapvetően egész máshogy láttuk az életet, azért abban az időben, amíg együtt laktunk, nagyon jóban voltunk - igazából ő volt az egyetlen olyan lány lakótársam, akivel tényleg jól kijöttem. Volt akkoriban egy pasija, akivel olyan se-vele-se-nélküle kapcsolatban voltak, kb. mint én az akkori enyémmel, és talán a közös élmény kovácsolt minket össze. Mindenesetre amikor Cs.-vel összejöttünk, majd én másik koleszba költöztem, valahogy elmaradoztunk egymás mellől.

Kiderült, hogy már két kisfia van, a kisebbik épp akkora, mint Sári. Olyan fura, sosem gondoltam olyan fius anyának, persze, a gyerekek neme azért nem rajta múlt... Ráadásul a két gyerkőc között nincs két év a korkülönbség, amit megint csak nem gondoltam volna róla, inkább azt hittem, hogy sokáig nem akar majd másodikat. Nem is tudom, miért hittem így, mindenesetre hülyeség volt. Meghívott magukhoz, és bár rendszerint tartani szoktam a régi ismerősökkel való találkozásoktól (elvégre általában nem véletlenül szakadt meg egy kapcsolat sem), azért szerintem valamikor a közeljövőben sort kerítünk rá.

Egyébként Sári mindig, de az elmúlt pár napban egy igazi kis tündér - vagy inkább vízitündér? A nagy kánikulára és az akcióra való tekintettel kapott ugyanis egy felfújható medencét, de olyan normálisabb méretűt, amibe még egy felnőtt is elfér - és azóta nagyjából egész napos program a pancsolás. Nagyon élvezi a vizet, egyre bátrabban és ügyesebben mozog benne, már ügyesen kitartja a fejét, és például simán megcsinálja, hogy felemeli a lábait, ha hason "úsztatjuk" a vízen. Nem tudom, mi lett volna, ha hordjuk babaúszásra, már biztos úszóhártyát és kopoltyút növesztett volna.

Szóval lehet, hogy a medencének köszönhetően, de az is lehet, hogy valami teljesen más miatt az utóbbi napokban Sári gyönyörűen eszik, szépen alszik, éjjel alig, de leginkább egyáltalán nem ébred, és reggel csodák-csodájára már van, hogy fél 7-ig is durmol, de legalább is csöndben játszik a kiságyában. Úgyhogy igazán el vagyok kényeztetve, nincs nyűgösködés, hiszti, semmisejó, mindemellett bújuk, ölelget, szeretget, mint egy kiscica. De ma például szinte egész délelőtt egymagában játszott, és igaz, hogy ez a lakás állapotán hagyott némi nyomokat, de annyira jól elvolt, hogy egyáltalán nem akartam megzavarni. Ha rumlit csinál, nagy ügy, ha koszol, szintén, valószínűleg így sokkal többet tanul, mintha egész nap gyakoroltatnám vele a formabedobót. 

Lassan kezdi amúgy elhagyni a mászást, már leginkább kétlábon közlekedni, igaz, hogy ehhez általában segítséget vesz igénybe (vagy egy személy, vagy egy tárgy személyében). Pedig tökéletesen tudna már egyedül is közlekedni, mert pl. amikor rászólok, hogy álljon fel, és úgy jöjjön, akkor szépen feláll egyedül, elindul, és célbaér, akármekkora a távolság. Kis önbizalom kéne neki, és szaladna, mint a nyúl! Ráaádsul tud guggolni, guggolásból feállni, ami azét elég nehéz szerintem, nekem például nehezen megy.