A teljesség igénye nélküli bejegyzés következés - annyi mindenről írhatnék, ha lenne időm és energiám.

A következő dolgokat viszont halaszthatatlanul fontosnak érzem megjegyezni:

1. Sári ma az apjával való délutáni alvásból ébredvén feküdt mellettem a nagyágyban, amikor is nyafizva mutogatott az ajtóra, amin az imént távozott Cs. a toaléra. Mondom neki, hogy apának nincs pelusa, neki muszáj kimenni pisilni. Erre Sári öööö-zött, mire én, aki már tökéletesen ért sáriul, megkérdeztem, hogy neki is kell-e pisilni. Bólogatott. Kérdezem, akar-e a bilibe produkálni. Bólogat. Nosza rajta, szaladtunk a biliért (ami a WC-ben volt, ahol ugye a Zapja trónolt - na mindegy, ez mellékszál), gatya, pelus le, Sári nagy vigyorogva ráül, és nem telt bele fél perc, hallom ám, hogy mondja, psssssssss, és közben a pisi bizony csurog a bilibe! Persze, nagyon megdícsértem, különsöképpen azért, mert ez már olyan volt, mintha jelzett volna. Mondjuk, este fürdés előtt ugyanez a jelenet játszódott le, igaz, akkor produktum nélkül.

2. Mindenki, aki nem írtja ki a parlagfüvet a "birtokán", elmehet a francba, vagy inkább még jobb - legyen allergiás. Én már azt hittem, hogy az idei nyarat is egész jól megúsztam, erre tegnap olyan elemi erővel tört rám a frász, mint már nagyon régen. Mert a takony meg a szemviszketés csak egy dolog, de tegnap valahogy a tüdőmre is mehetett a kór, mert úgy éreztem magam, mintha egy ültő helyemben elszívtam volna egy doboz cigit, és még valaki rá is ült volna a mellkasomra! Szabályosan fájt minden levegővétel, tiszta para volt, mert mintha fuldokoltam volna (szárazon). Régebben volt már nekem ilyen asztmás roham szerűség, kaptam is rá hörgőtágítót, de ez még jóval Sári előtt volt, és velemegszűntek az ilyen gondjaim. Senkinek nem kívánom ezt az érzést, tényleg szörnyű volt.

Sári egyébként aranyos, édes, tüneményes, zabálnivaló, és nemsokára másfél éves...