A vér nem válik vízzé - ugye, és erre Sári az élő példa. Tündéri, itthon ráadásul igazi kis boldogsággolyó, jön-megy egész nap, tesz-vesz, és igencsak akaratos - de a társaságot -mi tagadás- nem szereti. Idegenektől kifejezetten fél - a múltkor P. (Kisvacak apukája) nem borotválkozott meg azelőtt, hogy mentünk, és amikor csak ránézett Sárira, iszonyatos sírásba tört ki (mármint Sári, természetesen). Ringatón is a fél órából min. 25 perc telik el anya ölében kuporogva, valamelyik kezét rágcsálva (gyanús volt nekem, hogy mindig Ringatón jön a foga, míg rá nem jöttem, hogy ez bizony ujjszopás helyett a feszkólevezetés), úgyhogy rendszeresen tiszta nyál mindene, mire vége a foglalkozásnak. Igaz, tegnap meghazudtolta önmagát a kisasszony, ugyanis úgy 20 perc után négyszer-ötször oda-vissza rohangált köztem meg egy másik anyuka közt, de hozzám mindig odajött egy pusziért.

Ettől függetlenül tagadhatatlanul félénk a gyerekem, amit (szintén) az apjától örökölt. Ennek nem örülök, mert a mai világban biztosan jobban érvényesülnek a vagányabbak, de rövid távon ez leginkább a bölcsőde miatt izgat - hogyan fogok ugyanis egy ilyen kis nebántsvirágot a falkába engedni? 

Úgy volt, hogy októbertől mehet bölcsibe, mivel azonban a munkafronton nem alakultak jól a dolgok, így végül is nem viszem, majd csak jövőre. Így legalább nem influenzaszezonban kell beszoknia. Mindenesetre a bölcsődével való ismerkedést szerettem volna megkezdeni, és nem titkolt célom a gyerek szocializációjának elősegítése is, úgyhogy tegnap fogtuk magunkat, és elmentünk a bölcsi amúgy frankón felszerelt kis játszóházába. 

...ahol rajtunk és a gondozónőkön kívül összesen egy darab kisfiú volt az anyukájával, ők is csak kb. 15 percig, úgyhogy a szocializációs kísérlet érdeklődés hiányába kudarcba fulladt, de Sári egyébként remekül érezte magát. Igaz, eleinte csak azokkal a dolgokkal játszott, amivel amúgy itthon is szokott, de később mindent felfedezett, ide-oda rohangált a játékok között, mutogatta sorra a dolgokat a dadusoknak, egyszóval frankón érezte magát. Még a galériában található kis babaszobáa is felment, tök egyedül a lépcsőn, de azért persze mentem utána, mert lejönni még nem tud (most arra tanítjuk, hogy inkább üljön le, és popón közlekedve másszon le a lépcsőn). A játszóházban amúgy 1 órára lehet jegyet venni, ami nagyon gyorsan eltelt, és nem is túl olcsó (600 Ft), de ezért tényleg nagyon szuper kicsiknek való játékok vannak (kb. 4-5 éves korig), és minden elég biztonságosnak is tűnik, úgyhogy miközben Sári játszott, én legalább beszélgethettem a gondozónőkkel. 

Amikor lejárt az egy óra, szóltam Sárinak, hogy indulunk, mire őkisasszonysága közölte, hogy nem. Ezt még vagy kétszer így megbeszéltük, úgyogy mondtam neki, hogy akkor én indulok. Szép lassan ballagtam kifelé, amikor Sári elkiáltotta magát: "AAAaaaaaaaa! Nem!" (vagyis anya ne menj, vagy anya nem megyünk). Hm, azért csak kézenfogtam, és mentünk, igaz, közben meg kellett ígérnem, hogy majd máskor is eljövünk ide. Jövőre minden nap, ha minden igaz...