Sári csücsül az előtérben, ahol már kábé három napja gyűjtögetem a kivasalt ruhákat, mert nem volt kedvem elpakolni, és pakol... mármint szét. Cserébe viszont jól elvan, szép csendben, és hát ugye ez elég biztonságos játék, úgyhogy gondoltam, addig gyorsan megírom (megkésett) beszédfejlődésének a legújjabb állommását, miszerint néven nevezett engem, mégmedig úgy, hogy "Aaaaa".

Már a múltkor a játszóházban is Aaaaa voltam, de aztán másnap este, mikor épp Cs. volt soros az altatásban, fürdés után adnám oda az apjának, mire Sári rávágta: "Nem!" (ez olyan élesen és határozottan tudja mondani, hogy mindig meghajlok az akarata előtt). Megkérdeztük hát, hogy mit szeretne, ki altassa. Erre felcsillant a szeme, rám mutatott és közölte: "Aaaaa". Azóta sem sűrűn mondja, de nem is nagyon van rá szüksége, hiszen egyébként is teljesen egyértelműen kifejezi, hogy mit is akar- bár állítólag az is hülyeség, hogy nem szabad megérteni, amit hablatyol, mert attól sem fog hamarabb elkezdeni beszélni. Szerintem most az a legfontosabb, hogy kommunikál, "mesél", gagyog, magyarul meg csak megtanul előbb-utóbb...

Egyébként nemcsak az Aaaa az egyetlen szó, amivel bővül az egyszavas szókincse. Tegnap például az ölembe vettem (már alig fér el benne), ő pedig elfeküdt a kezemen, mint amikor kisbaba volt. Mondtam is neki, hogy most ő a picibaba. Na, innentől kezdve a "pici" szót ismételgette, kábé így, hogy "p-szi". Ma pedig mondta apjának, hogy "gyeje", bár ezt is leginkább még kézzel mutogatva fejezi ki. 

Pár nap, és másfél éves lesz.