Azt hiszem, most már tényleg kijelenthetem, hogy Sári beszél. Persze, kérdés, mit hívunk hivatalosan "beszédnek" - de szerintem azt, amikor rájön, hogy a fajtársaival való kommunikáció alapvető eszköze a szó (és a szóbeli közlés), nem pedig a sírás, mutogatás, és öööö-zés.

Nos, ilyen tekintetben Sári feltétlenül beszél, a rendszeresen használt szókincse kb. 20-30 szóra terjed ki, amelyeket néha csak mi értünk meg, de gondolom, ez így normális. Hihetetlen gyorsan tanul amúgy szavakat, ilyen volt pl. a "roller", amit tegnap tanult meg, amikor látta a Müller katalógusban. Azóta ez a sláger, ha megkérdezzük, hogy mit hozzon a jézuska, akkor közli, hogy "loller" (hm, időközben meg is hozta a garázsba, 18 hónapos kortól jó...). Vagy ma az "angyalka" volt porondon, hát mit csináljunk, minket is lassan elkap a karácsonyi készülődés, így érthető, ha mostanában leginkább tematikus szókincs fejlesztődik.

Ugyan rendszeresen még nem, de azért már az is előfordul, hogy összebiggyeszti a szavakat, mondjuk mondatokká (fogjuk rá), pl. szólok neki, hogy kérjen apától tollat (remekül használható ilyenekra, amúgy), ő pedig odatotyog Cs.-hez, és közli: "Apa, toll!"

Aminek viszont nagyon örülök, és nagyon büszke is vagyok rá, hogy falja a szavakat. Imádja a könyveket, ami szintén öröm, de a legjobban azt szereti, ha valaki mesél neki - nagyjából akármit, bár a dédi standard meséit (Hamupipőke, Jancsi és Juliska, Piroska, stb.) kedveli a legjobban, illetve a mondókákat, verseket. Persze kívülről fújja mindet, jóval előbb mutogatja, hogy a mókuskának eltörött a lába, mint hogy odaérnék a szövegben. Egy-két versnél még arra is "használható", hogy bizonyos szavakat ő mondjon, pl:

Anya: "Álmomban hol jártam?"

Sári: "Erdő"

Anya: "És mit láttam?"

Sári: "Nyunyu"

Anya: "Két nyulat". És még? "Két szarkát". És még?

Sári: (kopog)

Anya: "Kopp-kopp-kopp, víg harkályt."

Ma reggel pedig konrétan elbeszélgettünk egymással az ágyban -már nem emlékszem, pontosan miről trécseltünk, de olyan hihetetlen, hogy már ilyen nagy!

Megmondom őszintén, és most ezt a korszakát szeretem és élvezem a legjobban, mert bár eddig is nagyon édes volt, meg sejtettem, hogy milyen kis okoska, de most aztán tényleg tisztára kézzel fogható, hogy mennyire értelmes, napról napra látszik, ahogy egyre jobban nyílik ki neki a világ, ahogy rácsodálkozik és megért dolgokat! Olyan érdeklődő, olyan őszintén kíváncsi - remélem, még nagyon sokáig ezzel az optimizmussal tud közeledni az ismeretlen felé.