Minden rosszban van valami jó. A mostani rosszban például az, hogy nem is rossz. Kirúgtak, na és? Nem kellek a szcientológusoknak? Ismét na és - bóknak veszem, hogy nem vagyok közéjük való... Csak azt sajnálom, hogy nem én voltam olyan tökös legény, hogy a második nap, amikor kiderült, milyen elvek köré is szerveződött ez a cég, én mondtam volna fel. Mindegy, most már legalább ezt is megtapasztaltam...

Anya újra itthon - és ennek Sári láthatóan nagyon örül. Szerdán, mikor hazajöttem a felmondás után, természetesen eléggé le voltam lombozva, és ezt a hangulatot Sári rögtön levágta, úgyhogy egész nap csak engem akart, bújt, kedveskedett, és csak én voltam neki jó. Az elmúlt két napban pedig csudajó kedve van, sokáig alszik reggel, szépen eszik, huncutkodik, rohangál, dumál egész nap, nincs (sok) hiszti és sírás-rívás.

A hónak egyébként nagyon örült. Már szánkóztunk is, persze csak úgy, hogy húztuk, de ez annyira tetszett neki, hogy nem akart leszállni róla. Olyan volt az overáljában, mint egy kis hóember.

Annak is őszintén örülök, hogy így legalább van időnk készülni a karácsonyra. Sári is kezdi érteni, hogy valami nagy ünnep jön, a Mikulást és a karácsonyfát nagyon szereti, mivel majdnem minden nap megnézi az "Elmo megmenti a karácsonyt" c. részt, az a kedvenc része, amikor a Mikulás beragad a kéménybe, és Elmo kihúzza. Mindenesetre így, újra időmilliomosként elhatároztam, hogy akkor most rendes anyukás módra készülök az ünnepre, és majd sütünk mézeskalács-díszeket, és énekelünk, mondókázunk, mesélünk a karácsonyról. Emiatt ma elmentünk a karácsonyi Ringatóba, ahol Sári szerintem nagyon jól érezte magát. Az énekek rettenetesen tetszettek neki, mindegyik után szólt, hogy "még", örült a gyerekeknek is (igaz, egy kislányt szeretett volna megölelni, de az nagyon félt tőle, sírva fakadt és szaladt az anyukájához...), de a legjobb az volt, ahogy el-elszaladt, majd állandóan visszarohant hozzám, és megölelt, vagy megpuszilt.

Ja, és túl vagyunk az első büntetésen is. Az történt, ugyanis, hogy Sári tegnap bevágott egy egész pohár joghurtot, direkt öklendezni kezdett (szokott ilyet csinálni, ledugja a kezét a száján, vagy csak krákogni kezd, amiből öklendezés meg röhögés lesz - fogalmam sincs, miért csinálja, de határozottan tetszik neki), majd rászóltam, hogy hagyja abba, mert ha kihányja a joghurtot, akkor kikap. Persze, nem hagyta abba, hanem ökrődött tovább (és persze röhögött), aminek természetesen az lett a vége, hogy kihányta az összes joghurtot. Így amíg átöltöztettem, elmagyaráztuk neki, hogy most büntetésben lesz, és az a bünti, hogy nem nézheti meg az Elmo-t. A kis huncut tisztán értette, hogy miről van szó, mert amikor később a dédinek meséltük, hogy mi történt, ő mondta, hogy a "baba" van büntetésben, azért, mert ökrődött (ezt persze nem mondta, hanem mutatta), és az a büntetése, hogy "nem Elmo". (Végül persze volt Elmo, mert anya elfeledkezett a büntetésről, és megengedte, hogy megnézze...)