Sárinak újabban ez a szava járása. Azt már megfigyeltem, hogy viszonylag ritkán, vagyis inkább sohasem mondja, hogy "igen" - korábban a "de-deee" ment, most pedig ez a "bizony ám!". Haláli, ahogy tök komolyan megjegyzi valamire, hogy "bizony ám", nehéz kibírni nevetés nélkül.

Már le sem írom, mennyi mindent tud mondani, teljesen felesleges, mert ez a gyerek megtanult beszélni. Persze nem mond mindent tökéletesen, és egyenlőre az egyszerűbb mondatszerkezetek kimerítik a tárházat, de például egész ügyesen elragozgatja már a szavakat is. De reggelente hosszú percekig elbeszélget magával, pl. így: "Ki volt ott? Mazsola. És még? Tádé. Micsináltak? Bogácsot tettek. Hova? Menyus ágyikójába. Neeeem szabad. Macika sír. Ne sírj!" Persze, aludni nem lehet tőle, így jobb híjján hallgatom a mesét.

Megint van egy makacs pelenkakiütése - az a gyanúm, hogy hülye fejemmel megvettem azt az aldislidlis pelenkát, amitől a múltkor is előjött neki. Mivel most levegőztetni nem nagyon lehet, így nem tudom, mi a fenét csinálhatnánk még a sűsű pelenkacserén kívül. Szegénynek ráadásul folyamatosan viszkethet, legalább is állandóan kapargatja.

Ami még egy kicsit zavar, az az, hogy állandóan kisfiúnak nézik az új hajával. Hétvégén megint fürdőben voltunk, és egytől egyig minden öregasszony (akikkel Sári amúgy marha jól bandázott) fiúnak nézte. Bírtam, amikor megjegyezték, hogy már most is milyen férfias a járása, meg már most is lesi a kislányokat... kellene neki fülbevaló, de őszintén szólva sajnálom kiszúratni. Ha kisebb lenne, akkor is sajnálnám, de akkor legalább gyorsan elfelejtené, ha meg nagyobb, akkor meg már megértené, de így... a fülére amúgy is allergiás.

Mióta megint dolgozom, Sári az apjával van nagyrészt. Nem igazán keres engem napközben, persze örül, ha megjövök, de semmi különös ragaszkodás, vagy ilyesmi. Cs.-vel persze nagyon jól elvannak, bár már csak 25 nap, és kezdődik a bölcsi...