Kemény. Sári velem szemben tanúsított nemtörődömsége az apjával szembeni ragaszkodással karöltve bizony szúrja a szívemet. Most ott tartunk, hogy Anya mehet akárhova, Anya nem kell, Anya nem tud semmit úgy (jól), de Apa maradjon, Apa kell mindig.
Esténként bevezettük Cs.-vel a kocogást, amit Sári részéről mindig sírás és hiszti előz meg – a hiszti tárgya természetesen az, hogy Apa nem mehet futni. Anya húzhat a fenébe, de az apjának szorongatja a lábát, hozza a papucsát, csakúgy, mint a mamájának, ha az menni akar valahova. Nekem meg épp hogy csak nem hozza az utcai cipőmet, hogy húzzak már a fenébe…
Mondtok, amit mondtok